Aki fölkelted napodat jókra és gonoszokra
egyaránt
Irgalmazz nekünk!
A
tegnapi evangélium így fejeződött be: „Sokan lesznek elsőkből utolsók, és
utolsókból elsők.” Bennem kérdés marad, hogy mit is akart ezzel mondani Jézus?
És ma itt a felelete Uramnak, Istenemnek. Köszönöm!
„Rossz
szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?” – pedig velem is jó vagy, amit én
tudok, hogy nem érdemlek meg. Az én Istenem érdemtelenül Jó!
Erről
jut eszembe, hogy a Teremtő, mikor mindent, ebben a világban elrendezett, azt
mondta arra, amit teremtett, hogy mindez jó! – A szent, az egyedül szent,
szentségében teremtését jónak találta! Én hiszem, hogy magam is ott voltam már
akkor a teremtésében, vagyis rám is kimondta a jót. A Szent szájából a jó, azt
jelenti, hogy mindaz, mi létét hirdeti, alkalmas rá, hogy Őt szentként
hirdesse. Így a teremtett lét és a teremtett lény maga is megszentelődésre
képes, lehetséges! Ugyanakkor, ami, és aki Isten szentségét elvitatja,
megtagadja, megcsúfolja, vagy elhazudja, önmaga kárára teszi.
- A
tegnapelőtti evangéliumban az evangélista egy ifjúról számol be, aki
vágyakozott az életre. Arra az életre, mely örökkévalóság, amiről Jézus azt
állítja, hogy a tökéletesség következménye. Az Isten, a Szent, maga a
tökéletesség, a teljesség, az Örökkévalóság, amire az ifjú ácsingózott.
Csakhogy, volt valami neki, ami ehhez az élethez tette ragaszkodóvá, amit nem
volt képes elengedni, az örökkévalóságért cserébe. Számára az a valami volt az,
ami fontosabb volt annál, amire ácsingózott. Megbabonázta ez a földi élet!
Azaz: már nem volt benne elég erős az az álom, az a vágy, az az emlékezés,
amire Isten, a teremtésekor azt mondta, hogy Te jó vagy nekem! Felcserélte
Isten belé álmodott álmát, a maga álmával.
- Így
vagyunk ezzel mi mind, mind! A magunk álmai fontosabbá válnak, és már nem is
érdekel bennünket, hogy mi velem Isten álma, mi az, ami jó belőlem Istennek.
Mit akart belőlem kimunkálni, mire szánt engem, miért vagyok én szerethető a
számára? Amiért nekem ajándékozhatna egy dénárt a vagyonából – az örökkévalóság
rám eső részét. Mert örökkévalóságában akar megtartani, megőrizni Ő! Amikor azt
mondta Isten, hogy jó vagyok, akkor arra mondta ki a jót, hogy örökkévalóságra
alkalmasnak talált! De ehhez, amikor hív mennem kell, amikor azt mondja, hogy
itt van számodra Jézus, kövesd őt, akkor követnem kell. Mert ugyan, hogyan
hallhatom meg, hogyan érezhetem meg a Szentlélek kegyelmes segítségét, ha nem
egy úton, nem közösségben vagyok Krisztussal? Ha nem fogadom el meghívását,
mely szőlőjébe hív? Ha nem érzem tétlennek magam, és nem érzem, hogy dolgom
lenne, várva a hívását? Míg élek, szüksége van rám! Míg élek, szükségem van rá,
mert teljességre vágyom, tökéletességre akarok eljutni, mindennél jobban, amit
ez a világ jelenthet számomra! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése