Jézus Szíve, minden erény mélysége, Irgalmazz nekünk!

Jézus Szíve, minden erény mélysége,

Irgalmazz nekünk!

Mindennek úgy kell lennie, ahogy az Istennek tetszik, ahogy Neki kedves! Még a kéréseinknek a teljesítésére is igaz ez. Melyet úgy kell tudnom elfogadni, hogy az üdvösség napján már semmi másra nem számíthatok, mint Isten segítségére! Azaz, Isten kegyelmének létét, életemben jelenlétét vegyem tudomásul. Ne nevezzem szerencsének azt, ami kegyelem, és ne nevezzem szerencsétlenségemnek azt, amit el kell viselnem azért, hogy mikor annak ideje elérkezik, megsegíthessen Isten.

A gonosz működik, akkor is, ha kegyelmi állapotomban vagyok. Csak tudjam, hogy a kegyelemre épüljön életem, és ne engedjem, hogy a gonosz elhatalmasodjon, szétziláljon engem! A bizonyosság, és a biztonságom Isten kegyelmére legyen építve! Ne bizonytalanítson el az, hogy körül vesz, és támad a gonosz. Mert azon belül, bennem van Isten szentségi hatalma, mely kész megóvni engem, ha megengedem a számára.

Vagyis: a szeretetet engedjem eluralkodni magamon, a félelem ellenében! Ebben a világban, ahol az a tapasztalatom, hogy mindenki a másik emberből akar megélni, a másiktól akar a maga számára, a másik ellenében életteret szerezni. És nem is az a probléma, hogy a másik ember által akarunk a magunk számára életteret teremteni, hanem az, hogy a másik ember ellenében, vagy a másik embertől akarunk életteret elvenni, a magunk javára. Észre sem vesszük már azt, hogy kártevőkké lettünk!

Nos, ebben a közegben hogyan sajátítható el a szeretetben való lét? Az isteni szándék, melybe Isten hívja meg együttműködésre az Embert?

Azt gondolom, hogy nagy önfegyelem nélkül elképzelhetetlen. De ennél sokkal több kell: hit, elkötelezettség Isten szándékára, alázat, alázat, alázat, szelídség, engedelmesség, és szentségi élet, mely Krisztusnak tanítványságából táplálkozik. Mindez növekedjen bennem abból a szeretetből, melyet Istenem, kegyelmedből rám kiárasztasz! Ámen