Ferenc pápa: Legyünk a
szegények Egyháza és keressük a távollevőket
A Szentatya a Cremona és Mantova között fekvő Bozzolo
és a Firenze közelében található Barbiana olasz településekre utazott félnapos
magánlátogatásra június 20-án reggel. Bozzolóban felkereste Primo Mazzolari
atya sírját, Barbianában pedig Lorenzo Milani atya sírjánál imádkozott.
Ferenc pápa Bozzolóban azt kérte, hogy az
Egyház ne hagyja figyelmen kívül az olyan pásztorokat, mint Primo Mazzolari,
aki úgymond „kényelmetlen” pap volt, mert közel állt a szegényekhez és mindig a
„távollevőket” kereste. Antonio Napolioni, Cremona püspöke a pápa látogatásakor
úgy fogalmazott, az „evangélium ugyanolyan illatát” érezzük, mint Mazzolari
atya idején. A főpásztor bejelentette, hogy szeptember 18-án elindul Primo atya
boldoggá avatási eljárása.
„Én is szeretem a pápát” – ez a felirat lengett
a bozzolói oratórium épületén a pápalátogatáskor. Don Primo Mazzolari egyik
művének címe ez, amely összefoglalja e rövid, de nagyon intenzív pápai út
lényegét és lelkes üzenetet közvetít az olasz egyháznak. A magánlátogatás népünneppé
vált. Rengeteg fiatal fogadta Ferenc pápát, aki a bozzolói plébániára érkezve
hosszan elidőzött velük. Lelkes taps és üdvrivalgás kísérte belépését a Szent
Péter-templomba, ahol lerótta tiszteletét Szűz Mária szobra előtt, majd
Mazzolari atya sírja előtt imába mélyedt. Egyszerű, de erős jelentéssel bíró
gesztus ez, amely Péter utódának ölelését mutatja egy „kényelmetlen”, prófétai
mivolta végett időnként meg nem értett pap felé.
Ferenc pápa szenvedélyes beszédet mondott Primo
Mazzolari atyáról, amelyet több alkalommal lelkes taps szakított meg. A
Szentatya „ragyogó út”-nak nevezte a Primo atya által maga után hagyott
„kényelmetlen” nyomot, és úgy fogalmazott: a plébánosok, akik egy nem
klerikális papság arcát képviselik, az olasz egyház erejét jelentik. Ezután a
pápa felidézte VI. Pál szavait, aki elismerte, hogy nehéz volt egy olyan
prófétával lépést tartani, mint a bozzolói plébános. Üzenetét ma is nagyon
aktuálisnak nevezte a Szentatya és a Primo atya szemét és szívét betöltő három
mindennapi képből indult ki ennek bemutatásához: a folyó, a tanya és a síkság.
Mazzolari atya világos és meggyőző szavai az
élő Isten szavából indultak ki. Nem menekült el az élet folyója, az emberek
szenvedése elől. Meg akarta változtatni a világot az Egyház múltjának visszasírása
nélkül, a szenvedélyes szeretet és a feltétel nélküli elkötelezettség által.
Próféciája abban állt, hogy az emberek életéhez kötődött, akikkel találkozott
és minden lehetőséget megragadott Isten irgalmasságának hirdetésére –
hangsúlyozta Ferenc pápa. – A plébánia c. írásában Don Primo
lelkiismeret-vizsgálatot javasol az apostolkodás módszereit illetően. Az volt a
meggyőződése, hogy a plébánia hiányosságai a megvalósítás hibáiból erednek.
A pápa ezt követően három utat jelölt ki,
amelyek az evangéliumi irányt tévútra terelik: Az első az, hogy nem piszkoljuk
be a kezünket, vagyis a világot az ablakból nézzük. Ez a viselkedés helyreteszi
a lelkiismeretet, csak nem keresztény hozzáállás. A második hibás módszer
a „szeparatista aktivizmus”. Ez az, amikor katolikus intézményeket hozunk
létre, bankokat és szövetkezeteket, de aztán azzal a veszéllyel kell szembe
nézni, hogy elitista keresztény közösséget teremtünk, amely a katolikus
címkével ellátott klientúrát és érdekeket helyezi előtérbe. A harmadik hiba
pedig az „elembertelenítő természetfelettiség”, vagyis az olyan spiritualizmus
kísértése, amely az áhítatot részesíti előnyben az apostolkodással szemben.
A tanya, az otthon adja meg azt az egyházképet,
amely Don Primót vezette. Ő is az önmagából kilépő Egyházra gondolt, amikor a
papoknak azt mondta: „Ki kell lépni az otthonunkból, az Egyháznak önmagából, ha
Isten népe már nem jön el oda”. Az volt a meggyőződése, hogy a világ sorsa a
periférián érik meg és Isten irgalmasságát saját embersége eszközévé tette.
Jogosan nevezték őt a „távollevők plébánosá”-nak, mert mindig szerette és
kereste őket. Nem egy asztalnál eldöntött apostolkodási módszert követett,
amely mindenki számára és mindig alkalmas, hanem a megkülönböztetést javasolta
minden egyes ember lelkének értelmezéséhez. Kiállt a szegény emberek mellett és
erős felhívásokat fogalmazott meg védelmükben. Ha ezért az engedelmességre
figyelmeztették, akkor felnőttként, egyenesen és ugyanakkor térden állva, a
püspök kezét megcsókolva tette azt, akit sosem szűnt meg szeretni –
emlékeztetett a pápa.
A harmadik kép a bozzolói táj nagy síksága,
ahol félelem nélkül kell előrehaladni, mert az emberek között testesül meg
Isten irgalmassága. Ferenc pápa arra buzdította a papokat, hogy hallgassák meg
a világot, az embereket, akik benne élnek, és vállalják az értelemkeresés és a
remény kérdéseit anélkül, hogy félnének áthaladni a sivatagokon és
árnyékzónákon. „Így válhatunk szegény Egyházzá a szegényekért, vagyis Jézus
Egyházává. A szegények Egyházát Primo atya »kellemetlen lét«-nek nevezte. Az
Egyháznak el kell ismernie életüket, hogy úgy szeresse őket, ahogy vannak.”
Don Mazzolari szegény papként élt. A hit
hirdetésének hitelessége az egyszerűségen és az Egyház szegénységén keresztül
valósul meg. Csak így hozhatjuk vissza az embereket Otthonukba – hívta fel a
figyelmet a Szentatya. – Legyetek büszkék az ilyen papokra, mint Primo atya,
váljatok ilyen papokká és keresztényekké, még ha ehhez önmagatokkal kell is
megküzdenetek, nevén nevezve a kísértéseket és megengedve, hogy Isten
gyengédsége gyógyítson meg titeket.
Az Úr, aki
Anyaszentegyházában mindig is szíve szerinti pásztorokat és prófétákat
teremtett, segítsen bennünket ma is, hogy ne hagyjuk őket figyelmen kívül, mert
ők távolra láttak és követve őket sok szenvedést és megaláztatást elkerültünk
volna – zárta beszédét Ferenc pápa Bozzolóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése