Ferenc pápa: Váljunk
kicsinnyé, hogy meghalljuk az Úr hangját
Az Úr kiválasztott bennünket, és velünk jár az
élet útján. Fiát adta, Fia életét adta értünk, mert szeret minket – fogalmazott
homíliájában a pápa a Szent Márta-házban Jézus Szentséges Szíve ünnepén, június
23-án bemutatott reggeli szentmisén.
Homíliája elején a Szentatya utalt a napi első
olvasmányra (MTörv 7,6–11), Mózes szavaira: Isten kiválasztott bennünket, hogy
különleges népe legyünk a Föld népei között. Istent azért dicsőítjük, mert
Jézus szívében nekünk adta a kegyelmet, hogy örömmel ünnepeljük üdvösségünk
nagy misztériumait, irántunk érzett szeretetét, vagyis hitünket – mondta Ferenc
pápa. A pápa két szót emelt ki az olvasmányokból: „kiválasztani” és „kicsiség”.
Nem mi választottuk őt, hanem Isten tette magát
foglyunkká. Életünkhöz kötötte magát, amitől nem tud elválni. Kemény döntés!
Hűséges marad döntéséhez. Szeretetből választott ki bennünket, ez a mi
identitásunk. Mondhatnánk: „Én választottam ezt a vallást”, „én választottam…”.
Nem, nem te választottad! Ő választott téged, hívott, és magához kötött. Ez a
mi hitünk. Ha nem hisszük ezt, nem értjük meg, mi Krisztus üzenete, mi az
evangélium – nyomatékosította a pápa.
A „kicsiség” szó kapcsán emlékeztetett, hogy
Mózes pontosan megfogalmazza: az Úr kiválasztotta Izrael népét, mert a
legkisebb minden nép között. Beleszeretett a kicsiségünkbe, ezért választott ki
bennünket. Ő a kicsinyeket választja, nem a nagyokat. Nekik nyilatkoztatja ki
magát. Elrejtette ezeket a dolgokat a bölcsek, a törvénytudók elől, és a
kicsinyeknek fedte fel. Ha meg akarunk érteni valamit Jézus misztériumából,
kicsivé kell válnunk. Fel kell ismerni, hogy semmik vagyunk. Isten nemcsak
kiválasztja a kicsinyeket és kinyilatkoztatja magát nekik, hanem hívja is őket:
„Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én
felüdítelek titeket.” (Mt 11,25–30) Titeket, akik a legkisebbek vagytok a
szenvedés és a fáradtság miatt… A nagyokat talán nem hívja? – tette fel a
kérdést a Szentatya, aki ezt a választ adta: az Úr szíve nyitva áll, de hangját
a nagyok nem képesek meghallani, mert el vannak telve önmagukkal. Ahhoz, hogy
meghalljuk az Úr hangját, kicsinyekké kell lennünk!
Így érkezünk el Jézus Szíve misztériumához, ami
nem pusztán egy képecske a jámbor, ájtatos hívők számára, mint egyesek mondják
– folytatta gondolatmenetét a pápa. – Krisztus átszúrt szíve a kinyilatkoztatás
szíve, hitünk szíve, mert ő kicsinnyé lett, ezt az utat választotta: azt, hogy
megalázza önmagát és megsemmisüljön, egészen a kereszthalálig. Ez a kicsiség
melletti döntés, hogy Isten dicsősége megtestesülhessen. A katona lándzsájától
átszúrt Krisztus testéből vér és víz folyt. Ez Krisztus misztériuma. Ma egy
szívet ünneplünk, amely szeret, kiválaszt és hűséges, amely hozzánk köti magát,
kinyilatkoztatja magát a kicsinyeknek, hívja őket, és ő maga is kicsivé válik.
Higgyünk Istenben, Jézusban! Jézus Isten? Igen.
Ez a misztérium. Ez a megtestesülés, ez Isten dicsősége. Hűség a választásban,
az elköteleződésben, a kicsiségben: kicsivé válni, megsemmisülni. Jézus
Krisztus misztériumából kell kiindulnunk, aki hűségével üdvözített minket –
fogalmazott Ferenc pápa. Péntek reggeli homíliája végén azért imádkozott, hogy
az Úr adja meg a kegyelmet, hogy Jézus Krisztus szívében ünnepelhessük az
üdvösség és a megváltás nagy műveit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése