Jézus Szíve, amelyben a bölcsesség és tudomány összes kincsei megvannak, Irgalmazz nekünk!

Jézus Szíve, amelyben a bölcsesség és tudomány összes kincsei megvannak,

Irgalmazz nekünk!

A féltés, az aggódás nem maradhat el, csak mert törekszem a tisztaságra. Sőt, talán e kettő együtt is jár, amiért érzem, tapasztalom, és tudom milyen töredékes, és mennyire kiszolgáltatott a hitem gyengeségemnek. Szándékosan nem beszélek a gonoszról, aki ugyan úgy bennem lakik, mint Isten Szent Lelke. Csak az egyik ellenében és a másikért kell küzdenem, megküzdenem, önmagammal.

Igen, azt is tudom, hogy a küzdelembe időről időre bele lehet fáradni, mert csalódással jár együtt. Amiért szeretném a jót, de csupán, a rosszra vagyok képes. Még az is megesik, hogy jól esik néha rosszalkodni, csibészkedni. Packázni azzal, amit nem szabad. És Isten, az Emberrel, még ebben is partner! Igen, Isten játékos Isten, kedves Isten, Aki kedveli a játékosságot, a csibészkedést is. Az Embert úgy szereti, úgy fogadja el, úgy viseli el, ahogy jónak szánta. Isten szereti azt, hogy a maga rendjében, szentségében ezt az Embert megszentelheti, magához ölelheti, és azt mondhatja kedvesen: „én így szeretlek téged!” A Miatyánkban is, az Atyának erről a végtelenül kedves, túláradó, túlcsorduló szeretetéről tanít bennünket Jézus.

A csalódásról, a fent említett összefüggésében szeretnék még egy gondolatot felvetni: tulajdonképpen a csalódás sem más, mint a magam gyengeségének a kivetülése. Ugyanis, azért csalódok, mert valami olyan ideához társítottam önmagam, melyet személyes érdekem, vágyakozásom generált. „Szeretném ha, …” – mindannyian ismerjük ezt az érzést. Ami, ha nem úgy lesz – különösen, ha azért, hogy az legyen még teszünk is -, akkor csalódással éljük meg a helyzetet. Meg kell vallanom, hogy a jót, többnyire önmagam értékrendszerében, és világi értékítéletemben fogalmazom meg, és nagyon ritkán úgy, hogy az mindenek javára jó legyen. Ráadásul, nem is vagyok képes a mindeneket együtt látni, és a mindenekkel számot vetni, hogy javukra tehessem a jót! Vagyis: a csalódás többnyire azt jelenti, hogy szándékaimban és jóra törekvésemben vagyok kénytelen csalódni.

Atyám, Istenem! Nem is azt kérem, hogy ments meg csalódásaimtól. Csak azt kérem, hogy tudjak reális lenni, és viselni csalódásaim terhét is! Ámen