Jézus Szíve, amelyben az Istenség egész
teljessége lakozik,
Irgalmazz nekünk!
Nyugodjak
meg abban, hogy nem ismerem a Fiút, Akire mindent ráhagyott – Rá bízott, Neki
adott - az Atya. De, Aki fel akar üdíteni mindenkit, aki fáradt, megtört,
elcsigázott, akik számára teher ez az élet! Ebben a meghívásban az áll, hogy Ő,
aki az Isten Fia, ki akarja nyilatkoztatni az Atyát! Nem Jézus a fontos, hanem
az, Akit ki akar nyilatkoztatni a számunkra! Jézus emberi mivolta nem több mint
közeg. Közege az Isten kinyilatkoztatása számára. – Ez emberi mivoltom számára
az, amit meg kell tanulnom, el kell sajátítanom: eszközévé lenni Isten
megjelenése számára, jelenvalósága számára. - Nem önmagát, nem őt, a Jézust
kell megismerni, de Benne az Atyát felismerhetem! Nem könnyű, nem egyszerű, ezt
nem állítja Jézus. Azt mondja, hogy ehhez az Ő igáját, vagyis megkötöttségét kell
magamra venni. Mi Jézus megkötöttsége? Azt mondja, hogy mérhetetlen szelídség,
alázatos szívűség, vagyis engedelmesség, önmagam alárendelése az Atyának.
Leépíteni egómat, megfosztottá lenni. Minden akaratlagosságomat, szándékomat,
jóra késztetettségemet, álmomat, tudatosságomat, kényszeredettségemet és
következetességemet, vagy éppen szétszórtságomat, tudásomat (!), alárendelni
annak az Atyának, Istennek, Akiből van mindenem, mi erőm, és erőtlenségem.
Többé ne
legyek nyughatatlan, úgy érhető el, ha Istenre tudok hagyatkozni egészen. Ez az
a Szent Ignáci állapot, amiben semmihez sem ragaszkodok. Független vagyok,
felül tudok kerekedni önnön magamon: Szent Ignác Alapelve: „Az ember arra van
teremtve, hogy Istent, a mi Urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és
ez által lelkét üdvözítse. Minden egyéb a föld színén az emberért van teremtve,
és azért, hogy segítse őt a cél elérésében, amire teremtve van. Ebből
következik, hogy az embernek ezeket annyira kell felhasználnia, amennyire célja
elérésében segítik, és annyira kell megválnia tőlük, amennyire akadályozzák
abban. Szükséges ezért, hogy közömbösekké tegyük magunkat minden teremtménnyel
szemben, ami szabad akaratunk döntésére van bízva és nincs neki megtiltva.
Úgyannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk inkább az egészséget, mint a
betegséget, a gazdagságot, mint a szegénységet, a tiszteletet, mint a
gyalázatot, a hosszú életet, a rövidet, és következetesen így minden másban;
egyedül azt kívánva és választva, ami jobban elvezet minket a célba, amire
teremtve vagyunk.”
Talán úgy
lehet ezt egyszerűen kifejezni: szeretetképességem mércéje ez. Mennyire tudok
ennek az alapelvnek megfelelni? Akarok, Istenem. DE lehet, hogy nem is akarnom
kellene, hanem megengedővé lenni rá, hogy a Te életed ragyoghasson át rajtam.
Lelked legyen rajtam! Hogy életem a Te életed lehessen! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése