2017. június 23., péntek

Jézus Szíve, amelyben az Istenség egész teljessége lakozik, Irgalmazz nekünk!



Jézus Szíve, amelyben az Istenség egész teljessége lakozik,

Irgalmazz nekünk!


Nyugodjak meg abban, hogy nem ismerem a Fiút, Akire mindent ráhagyott – Rá bízott, Neki adott - az Atya. De, Aki fel akar üdíteni mindenkit, aki fáradt, megtört, elcsigázott, akik számára teher ez az élet! Ebben a meghívásban az áll, hogy Ő, aki az Isten Fia, ki akarja nyilatkoztatni az Atyát! Nem Jézus a fontos, hanem az, Akit ki akar nyilatkoztatni a számunkra! Jézus emberi mivolta nem több mint közeg. Közege az Isten kinyilatkoztatása számára. – Ez emberi mivoltom számára az, amit meg kell tanulnom, el kell sajátítanom: eszközévé lenni Isten megjelenése számára, jelenvalósága számára. - Nem önmagát, nem őt, a Jézust kell megismerni, de Benne az Atyát felismerhetem! Nem könnyű, nem egyszerű, ezt nem állítja Jézus. Azt mondja, hogy ehhez az Ő igáját, vagyis megkötöttségét kell magamra venni. Mi Jézus megkötöttsége? Azt mondja, hogy mérhetetlen szelídség, alázatos szívűség, vagyis engedelmesség, önmagam alárendelése  az Atyának. Leépíteni egómat, megfosztottá lenni. Minden akaratlagosságomat, szándékomat, jóra késztetettségemet, álmomat, tudatosságomat, kényszeredettségemet és következetességemet, vagy éppen szétszórtságomat, tudásomat (!), alárendelni annak az Atyának, Istennek, Akiből van mindenem, mi erőm, és erőtlenségem.
Többé ne legyek nyughatatlan, úgy érhető el, ha Istenre tudok hagyatkozni egészen. Ez az a Szent Ignáci állapot, amiben semmihez sem ragaszkodok. Független vagyok, felül tudok kerekedni önnön magamon: Szent Ignác Alapelve: „Az ember arra van teremtve, hogy Istent, a mi Urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és ez által lelkét üdvözítse. Minden egyéb a föld színén az emberért van teremtve, és azért, hogy segítse őt a cél elérésében, amire teremtve van. Ebből következik, hogy az embernek ezeket annyira kell felhasználnia, amennyire célja elérésében segítik, és annyira kell megválnia tőlük, amennyire akadályozzák abban. Szükséges ezért, hogy közömbösekké tegyük magunkat minden teremtménnyel szemben, ami szabad akaratunk döntésére van bízva és nincs neki megtiltva. Úgyannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk inkább az egészséget, mint a betegséget, a gazdagságot, mint a szegénységet, a tiszteletet, mint a gyalázatot, a hosszú életet, a rövidet, és következetesen így minden másban; egyedül azt kívánva és választva, ami jobban elvezet minket a célba, amire teremtve vagyunk.”
Talán úgy lehet ezt egyszerűen kifejezni: szeretetképességem mércéje ez. Mennyire tudok ennek az alapelvnek megfelelni? Akarok, Istenem. DE lehet, hogy nem is akarnom kellene, hanem megengedővé lenni rá, hogy a Te életed ragyoghasson át rajtam. Lelked legyen rajtam! Hogy életem a Te életed lehessen! Ámen


  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése