Isteni Irgalom, a reménytelenségben szenvedő lelkek reménye Bízunk benned!

Isteni Irgalom, a reménytelenségben szenvedő lelkek reménye

Bízunk benned!

Azt hisszük, hogy értjük. Mitől ez a bizonyosság bennünk? Talán, mert túl erősnek, és hatalmasoknak érezzük magunkat, csak mert olyan iskolákat végeztünk, melyeknek tekintélyt adunk, és melyek éppen ezért tekintélyt követelők. Vagy, mert a magunk felkentségének többet tulajdonítunk, mit maga az Ige. Ugye az szerepel Krisztus Jézus tanításában, hogy „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.” [Mk 9,35] E szavai Jézusnak akkor hangzik el, amikor elkezdődik a versengés a tizenkettő között: ki legyen közülük az első, kinek legyen hatalma a többiek fölött – azaz, több respectje, nagyobb tekintélye. De Márknál még egyszer elhangzik Jézus kijelentése: „aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. ⁴⁵Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” [Mk 10,44-45] Itt abban a vonatkozásban beszél erről Jézus, hogy e világban betöltött életünk milyen érdemeket szerezhet számunkra, az örökkévalóságban. Úgy látszik, hogy Jézus ráérzett arra, hogy közöttünk, emberek között, ez lényeges problémát okoz. A rang és a pozíció. Többnek lenni, mint a másik. Pozícionálásom és eredményességem.

Ezzel szemben, ma azzal int meg Jézus, hogy együgyűségünk bizony nagyobb, mint alkalmasságunk a mások feletti fölényességre. „Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni.” Talán arra is utal, hogy vissza is élhetek azzal, amit nem tudok megérteni, felfogni. Mert arra használom, használnám csak, ami hatalmasságomat szolgálná, de nem válna javamra! Itt látható az, hogy mennyire, de mennyire szükségünk volna, lenne, a Szentlélek erejére. Ami ellen van egóm, büszkeségem és gőgöm, a hatalomvágyam, és a tudás szerinti uralkodási ösztönöm. ’Tanulok, hogy valamire vigyem ebben az életben.’ Mire használom e világban szerzett tudásomat? Talán pontosan az örökérvényűségem ellen?

Bizony, nem csak a pénz a mammon! A tudás, mely e világ szemében, és e világ szerinti tudomány birtoklása, lehet, válhat istenséggé, melyet többre tartok a magam számára. Mert a világ az által feltekint rám, értékesnek tart, értékkel ruház fel. Szabadságomat a megszerzett tudás fogja birtokolni. Észre sem veszem már, hogy nincs szükségem többé a Szentlélek világosságára, megvilágítására, mert elég számomra, hogy én világítsak magamnak, és másoknak, akik vakok, és süketek, és szükségét érzik, hogy valaki világítson a számukra.

Ahogy szól a mondás: ’vakok között a félszemű a császár”.

Nagyon komoly és lényeges kijelentést hallok ma Jézustól, Aki a Szentlélek szerepéről, a Lélek szükségességéről tanít! „Az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek.”

A Lélek nélkül vak és süket vagyok! Ember, de csak e világ számára. Isten előtt akkor válok Emberré, ha Lélekből és a Szentlélek által élek! Megtisztulás, megtérés, a szüntelen út keresés, meg nem engedve magamnak, hogy a világ elismerésével megelégedjek, vagy abban tespedjek!

Nincs középút! Vagy úton vagyok, vagy tévelygek! Atyám, Istenem, kérem Szentlelketeket, hogy vezessen! Úton lenni, és Hozzád egyre, minden nappal közelebb jutni, segíts engem, és szeretteimet, akik hite talán ma még a vallásosságban még erőtlen és gyenge. szentségeid és minden eszköz, melyet számunkra megadni méltóztatsz, legyen üdvösségünk javára való, és országod épülésére! Ámen