2017. május 25., csütörtök

Húsvét hatodik hetének csütörtökje



Húsvét hatodik hetének csütörtökje


Jézus az utolsó vacsorán arról beszél apostolainak, hogy egy „kis idő” után már nem fogják látni. Ez a „kis idő” a vacsorától a nagypéntek délutánig, vagyis Jézus kereszthaláláig terjed. Ebben a rövid időszakban még láthatják őt, de utána nem fogják látni egy rövid ideig. Ez utóbbi, második „kis idő” pedig nagypéntektől húsvétvasárnap hajnalig tart, amely időszakban nem fogják látni övéi az Urat. Húsvét hajnalán azonban újra láthatják, de ekkor már nem földi, testi alakjában fog nekik megmutatkozni, hanem dicsőséges feltámadt testében.
A viszontlátásról azért beszél Jézus, hogy megvigasztalja őket, és ne vegyen erőt rajtuk a reménytelenség, amikor szenvedését és halálát fogják látni. A feltámadás megtapasztalása és a Feltámadottal való találkozás feloldja a tanítványok szomorúságát és örömmel tölti el őket. Feltámadása után Jézus szintén csak egy kis ideig, mintegy negyven napig marad a világban, majd visszatér az Atyához a mennybe. Elmenetele a feltétele annak, hogy eljöjjön hozzánk a Szentlélek, aki az Úr művét fogja folytatni a világban. A tanítványokat és minket is öröm tölt el. Örömünk egyik oka, hogy küldetését befejezvén Jézus visszatér Atyjához, másik oka pedig, hogy Szentlelke által örökre velünk marad. Megvan-e bennem az öröm, ha Jézussal találkozok?
© Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom, neked szentelem szívemet, zárd a tiédbe. Szívedben akarok lakni, szíveddel akarok szeretni, szívedben akarok élni. Szívedből akarom meríteni az igazi szeretetet, mely felemészti szívemet: benne erőt, világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. Jézusom, szívem a te szíved szeretetének oltára legyen, oltár, amelyen magamat neked áldozom. Szemem mindenkor szent sebeidre tekintsen, elmém mindig irgalmadra gondoljon.
Vianney Szent János
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése