Húsvét hatodik hetének péntekje

Húsvét hatodik hetének péntekje

Szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul – szól hozzánk Jézus az evangéliumban. A Szentírásban a szomorúság egy Istentől távoli életet és a bűn állapotát jelenti. Az öröm pedig annak a jele, hogy az ember Isten közelségében él és megkapja Istentől azokat az adományokat, amelyek szükségesek lelki fejlődéséhez. A bölcs ember kerüli az előzőt és keresi Isten közelségét, barátságát. Az apostolok számára a szomorúság forrása Jézus közeli távozása. De távolléte nem fog örökké tartani, hiszen a halála után harmadnapon feltámad és újra láthatják tanítványai. Ez a viszontlátás újra örömmel tölti majd el őket, s ily módon valóban örvendezéssé alakul át szomorúságuk.
A keresztény embernek nincs oka az elkeseredésre és az életuntságra, még a nehéz helyzetekben sem, hiszen Isten minden szomorúságunkat és elkeseredésünket örömmé tudja változtatni, mégpedig olyan örömmé, ami nem múlik el, s amelyet senki sem tud elvenni tőlünk.
Lelki fejlődésünknek íme ez az útja: Isten szeretetté alakítja át a szenvedésünket, s halálunkat, amit mi emberi szempontból a legnagyobb szenvedésnek tartunk, a legnagyobb jóvá alakítja át, amikor feltámaszt minket, s az örök boldogságnak válunk a részeseivé. Engedjük, hogy Isten a lelkünkhöz érjen! Engedjük, hogy szenvedéseinket örömmé változtassa!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat, és fáradhatatlanul indulsz az eltévedt bárányok után, hogy visszavezesd őket a közösségbe. Ismered és nevén szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. Te vagy a Jó Pásztor, aki a kereszten életedet adtad juhaidért, az emberekért. Hívj fiatalokat a papságra, hogy téged követve egész életükkel megmutassák a világnak és nekünk szereteted! Segíts minket, hogy a papjaid által hirdetett evangéliumhoz méltóan éljünk!