Ferenc pápa: Emlékezet,
imádság és küldetés – a keresztény élet topográfiája
A keresztény helye a világ, hogy ott hirdesse
Jézust, de tekintete az ég felé fordul – fogalmazott reggeli homíliájában a
pápa május 26-án, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.
A Szentírás három szót, a keresztény út három
helyszínét jelöli ki számunkra – kezdte elmélkedését a szentatya. – Az első az emlékezet.
A feltámadt Jézus azt mondja a tanítványoknak, hogy menjenek Galileába: itt
került sor az első találkozásra az Úrral. Mindannyiunknak megvan a maga
Galileája, ahol Jézus először megjelent, ahol megismertük, és ahol megéltük azt
az örömöt és lelkesedést, hogy követjük Őt. Ahhoz, hogy jó keresztények
legyünk, mindig emlékeznünk kell az első vagy későbbi találkozásunkra Jézussal.
Az emlékezet kegyelme az, ami a próbatétel pillanataiban bizonyosságot nyújt
számunkra.
A második az imádság. Amikor Jézus a
mennybe megy, nem válik el tőlünk. Fizikailag igen, de mindig kapcsolatban
marad velünk, hogy közbenjárjon értünk. Megmutatja az Atyának a sebeket és az
árat, amit értünk, üdvösségünkért fizetett. Kérjük tehát a mennyről való
elmélkedés kegyelmét, kérjük az ima kegyelmét és a kapcsolatot Jézussal az
imában, aki meghallgat minket és velünk van – biztatott Ferenc pápa.
A harmadik a világ. Jézus, mielőtt
a mennybe megy, így küldi tanítványait a világba: „Menjetek tehát, és tegyetek
tanítvánnyá minden népet” (vö. Mt 28,16–20). „Menjetek!”A keresztény helye a
világ, hogy ott hirdesse Jézus szavát, hogy elmondja: eljött az Úr, hogy elhozza
a kegyelmet, és mindannyiunkat magával vigyen az Atya elé – hangzott el a pápa
homíliájában.
Ez a keresztény lélek topográfiája, életünk
három vonatkozási pontja, helyszíne: az emlékezet, az imádság és a küldetés.
Három szó keresztény utunkra: Galilea, az ég és a világ. A keresztény embernek
ebben a három dimenzióban kell mozognia, és kérnie kell az emlékezet kegyelmét.
Forduljunk az Úrhoz: „Ne felejtsem el azt a pillanatot, amikor kiválasztottál
és amikor találkoztunk.” Imádkozzunk az égre tekintve, mert Ő ott van, hogy
közbenjárjon értünk, és induljunk misszióba: ami nem azt jelenti, hogy
mindenkinek külföldre kell mennie, hanem hogy megéljük és tanúságot teszünk az
evangéliumról, valamint megismertetjük az emberekkel Jézust. Tanúságtétellel és
Isten szavával, mert ha arról beszélünk, hogy milyen Jézus, a keresztény élet,
viszont pogányként élünk, akkor ennek semmi haszna nincs, a misszió nem működik
– állapította meg a szentatya. – Ám ha az emlékezetben, az imádságban és a
misszióban élünk, a keresztény élet szép és örömteli lesz.
Ez Jézus utolsó szava ma az evangéliumban:
amikor így élitek a keresztény életet, tudni fogtok mindent, „és örömötöket nem
veszi el tőletek senki”. Senki, mert emlékezem a Jézussal való találkozásra;
biztos vagyok abban, hogy Jézus a mennyben van, közbenjár értem és velem van.
Imádkozom, van bátorságom, hogy kilépjek magamból, és elmondjam másoknak,
tanúságot tegyek életemmel arról, hogy az Úr feltámadott és él. Emlékezet,
imádság és küldetés – ismételte meg a péntek reggeli homíliában
elhangzott kulcsszavakat Ferenc pápa. – Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy
megértsük a keresztény élet topográfiáját, és örömmel haladjunk előre, azzal az
örömmel, amelyet senki sem vehet el tőlünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése