Gyertyaszentelő
Boldogasszony ünnepéről
Az alábbiakban Kovács Zoltán plébános,
mariológus írását tesszük közzé Urunk bemutatása, magyar népi nevén
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéről.
Évekkel ezelőtt egy paptestvérem a következő
felismeréssel jött hozzám: „Még hogy Gyertyaszentelő Boldogasszony? Most jövök
rá, hogy ez Urunk ünnepe, hiszen a liturgikus könyvben ez áll: Urunk
bemutatása. Hol van itt szó arról, hogy ez Mária-ünnep volna?”
Hasonló kérdéssel állunk szemben Gyümölcsoltó
Boldogasszony (március 25.) főünnepét illetően is, mely a magyar katolikusok
hívő tudatában e szép és gazdag jelentésű elnevezés által valóban
Mária-ünnepként él, azonban a liturgikus könyvek és a direktórium látszólag itt
is mást mond: „Urunk születésének hírüladása”. Krisztus ünnepeiről van tehát
szó, és igazából csak a jámbor népi vallásosság aggatta volna ezeket az
elnevezéseket egyes területeken Urunk ünnepeire?
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepi
evangéliumának legfőbb szereplője a Fiúisten, akit a születése utáni
negyvenedik napon Mária és József „felvittek Jeruzsálembe, hogy bemutassák az
Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő van írva: az anyaméhet megnyitó minden
elsőszülött fiú az Úr szentjének hívatik; s az áldozatot is be akarták mutatni,
ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát” (Lk
2,22–24). Gyümölcsoltó Boldogasszonykor pedig az angyali üdvözletet halljuk,
melyben Mária befogadó döntése révén („Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen
nekem a te igéd szerint” – Lk 1,38) az Ige testet ölt a Szűz méhében,
ahogyan a hitvallásban imádkozzuk: „értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért”.
Boldog VI. Pál pápa azonban megnyugtató választ
ad a fenti dilemmára. A Szűzanya helyes tiszteletéről szóló, 1974-ben
napvilágot látott Marialis cultus kezdetű apostoli buzdításában ír a
szentatya e két ünnepről is, melyek ugyan hivatalos nevük szerint az Úr
ünnepei, de tartalmukat illetően Mária-ünnepeknek is tekinthetők (vö. 6–7 §),
hiszen mindkét esetben az üdvösség titkának ünneplésében Krisztussal
találkozunk, akivel az üdvösség művében Mária istenanyasága által
szorosan egyesül és együttműködik.
De térjünk vissza Gyertyaszentelő Boldogasszony
ünnepére! Mária és József bemutatják Jézust a jeruzsálemi templomban (Lk
2,22–40). Krisztus szülei megmaradtak olyan egyszerűnek, amilyenek különleges
küldetésük hajnalán is voltak: nem viselkedtek úgy, mint azok, akiknek nincs
szükségük már a régi törvények betartására, és akiket így már nem kötelez többé
semmiféle parancs. Két előírás teljesítéséről van itt szó: az egyik az, hogy a szülés
után negyven nappal az asszonynak áldozatot kell bemutatnia, és csak ezután
„szűnik meg” a tisztátalan állapota (innen az ünnep régi elnevezése:
Purificatio Beatae Mariae Virginis – „A Boldogságos Szűz Mária megtisztulása”).
A másik előírás értelmében, mivel Izraelben minden elsőszülött Isten
tulajdonának számított, az Egyiptomból való szabadulás emlékére az elsőszülött
állatokat feláldozták, az anyaméhet először megnyitó újszülötteket pedig
„kiváltották”.
Mária és József egy pár gerlét vittek áldozati
ajándékul (vö. Lk 2,24). Ez az igazán szegény emberek áldozata. A
megtisztultnak nyilvánításra nem lett volna szüksége Máriának, hiszen
„kegyelemmel teljes” (Lk 1,28) és annak az Üdvözítőnek Anyja, akinek
keresztáldozata teljessé teszi az Istennel kötött szövetséget, és felülmúl
minden ószövetségi áldozatot. Sőt, Mária a szeplőtelen fogantatás kiváltsága
révén a megváltás kegyelméből már előzetesen részesedett is. A történet valódi
értelme másutt keresendő: Mária, az „Újszövetség Ládája”, aki Isten testet öltött
Igéjét hordozta méhében, és aki ezáltal maga is élő „tabernákulummá”,
„templommá” lett, most – karján Jézussal – belép a jeruzsálemi templomba.
Sokkal nagyobb áldozatot visz tehát valójában, mint két gerle: a leendő
áldozati bárányt, az Újszövetség tökéletes Áldozatát, magát az Örök Főpapot.
Simeon – a Szentlélektől indíttatva –
hálaénekében rámutat, hogy a Gyermekben maga az Isten rejtőzik közöttünk: a
mennyei Atya egyszülött Fiát küldte „világosságul a pogányok megvilágosítására,
és dicsőségéül népének, Izraelnek” (Lk 2,32). A Világ Világosságát és a
próféciákban is meghirdetett üdvösségtörténeti végidő eljövetelét még csak a
kiválasztottak ismerik fel a Gyermekben, akik a Lélek világosságában
megsejtenek belőle valamit: ehhez valóban igaz és istenfélő szív kell, olyan,
mint Máriáé, Józsefé, vagy éppen a mai evangéliumban Simeoné és Annáé, akik e
titkot fölismerve Isten dicsőítésére fakadnak (vö. Lk 2,28–32.38).
Ez az epizód még később is visszacseng: a
simeoni prófécia a tőrről (Lk 2,35), mely Mária lelkét át fogja járni, előre
utal azokra a kínokra, melyeket az Üdvözítő Anyja keresztre feszített Fiával
együtt szenved el, társává válva így a megváltás művében. A Messiás Anyja így
lesz igazán az Egyház Anyjává.
A gyertyák megszentelése régebben a népi
vallásosságban is igen fontos szerepet játszott, ma már szimbolikusabbá vált,
és egyértelműen a köztünk élő és Egyházát folytonosan megvilágosító Krisztust
juttatja eszünkbe. A még kevésbé civilizált, a természet erőinek való
kiszolgáltatottságot élőbb módon tapasztaló emberek a mai napot a téli évszak
csúcspontjának tekintették. Biztató, reményt adó jel ilyenkor világosságot
gyújtani. Egyes vidékeken szokás volt régebben ilyenkor az újszülött
csecsemőjüket nemrég világra hozott asszonyokat a Szűzanya oltalmába ajánlva
megáldani, a mai napon megszentelt gyertyát adni majd a súlyos betegek,
haldoklók kezébe, segítségül hívni Gyertyaszentelő Boldogasszonyt, hogy
nyújtson védelmet a természet romboló erőitől, különösen is védje meg a házat
és minden lakóját a villámcsapástól, az állatokat a farkasoktól, és az Istenben
bízó emberek életét oltalmazza minden veszedelemtől.
Az ünnep népi elnevezése: Gyertyaszentelő
Boldogasszony, hiszen a mai napon az ünnepi szentmisék előtt gyertyákat
szentelünk, melyeket szétosztva és meggyújtva imádságos lélekkel vonulunk mi is
az Úr házába, hogy Krisztussal, a Világ Világosságával találkozzunk. Mária
oltalmában élve tapasztaljuk meg igazán: anyai szeretetével mindig elvezet
minket Krisztushoz, minden világosság forrásához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése