A Te szenteld és választottaidért,

A Te szenteld és választottaidért,

Mi bűnösök, kérünk Téged, hallgass meg minket: 

Tulajdonképpen mikor beszélhetünk boldogságról? Mi ennek a fogalomnak a tényleges jelentése? A kérdéseimet úgy teszem fel, ahogy az Jézus szájából hangzik el, hogy „Boldogok, akik …” Mire érti Jézus a boldogságot?

Két verset idézek ide János evangéliumából, ahol Jézus mondja a boldogságról:

„Miután ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek.” [Jn 13,17]

„Jézus erre azt mondta neki: »Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.” [Jn 20,29]

Jézus boldog mondásait én itt, úgy értelmezem, mint az örök életre vezető utat szegélyező lámpásokat. Jézus utat jelöl ki az ember számára, és e kijelentéseivel békességet akar teremteni annak a lelkében, aki nevéért e világban vállal bármilyen szenvedést is. De, azért vizsgáljuk meg részletesebben e fordítást. Nyolc esetben hangzik el az, hogy „Boldogok a ...” kijelentés, majd a kilencedik esetben azt mondja: „Boldogok vagytok, ...”.

A másik, ami most feltűnt nekem, hogy a nyolc boldog mondás első és utolsó kijelentésében hangzik el az, hogy „mert övék a mennyek országa”. A többi esetben mindig más az utalás. A végén pedig, utal rá, hogy bizony a próféták, akik hasonló dolgokat már elszenvedtek, ők már részesedtek abban, ami még csak ígéret azoknak, akik most élik azt az életet, melynek folytatása van, az örökkévalóságban. Jézus jutalomról beszél. Fizetségről azért, amit tenni kell, tenni érdemes, megtételéért jutalom jár Istentől! „Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek általa!” [Kol 3,17] Ebben a „bármi”-ben ott van a magamra vett, vállalt szenvedés is!

Másképpen így hangzik a jutalom Pál szavaival: „Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” [Róm 6,23]

Az én értelmezésem szerint tehát, Krisztus szavai szerinti „boldogság” nem vajmi érzés, magunknak kikényszeríthető, megvásárolható élmény, mely feloldja a feszültségeket, hanem olyan kegyelmi kiáradás, mely Isten jelenlétét igazolja életemben. Amikor megérzem, megélem, mert eltölt és szétárad bennem, akkor tudhatom, hogy Isten ölelése az! Benne lehetek ott, és akkor, megtapasztalhatóan az örökkévalóság jelenidejében. Elővételezése a boldogság, az örökkévalóságnak. Hogy vágyakozhassak és mindent megtenni, elviselni képessé lehessek érte! Ami által Isten dicsőségére lehetek!

Talán, nincs ebben semmi nyugtalanság, nyugtalanító. De van benne erő, muníció, spiritusz, ahogy manapság mondják: feltorlódik az emberben az adrenalin.

Valójában a tudatos élet következménye lehet ez, amikor képessé leszek rá, hogy mindent azonosítsak magam számára abból, ami bennem zajlik, történik, és aminek részesévé lehetek. A tudatosság az az állapot, amikor az önismeret, önértékelés, önbecsülés, az alázat és igazság egymással teljes egységben képes működtetni az embert. Összhang, és egyben képesség rá, hogy megvalósítója lehessen az anyagi lét a lelki lét szándékainak. Isten szándéka az emberrel ez a harmónia! Ahogy az idézett két példából kiderül: a hitből, a hitismeretből cselekvő létezés következménye, bizonyossága a boldogság. Egységben legyen a teremtett a teremtőjével! Legyek Uram, lehessek!. Hogy gyönyörködtetni Téged én, kit alkottál, képessé lehessek! Segíts meg nekem! Ámen