Ne legyünk langyos keresztények, az ő nyugalmuk megtévesztő: Ferenc pápa kedd reggeli homíliája

Ferenc pápa prédikál a Szent Márta-házban 

Óvakodjunk attól, hogy langyos keresztényekké váljunk, mert így szem elől tévesztjük az Urat. Erre figyelmeztetett Ferenc pápa kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Aláhúzta, hogy az Úr mindig ki akar javítani minket, föl akarja ébreszteni langyos és a langymelegben elszunnyadt lelkünket. Észre kell vennünk, amikor az Úr kopogtat az ajtónkon.

Az Úr megrója a laodiceai egyház langyos keresztényeit (Jel 3,1-6.14-22): Ferenc pápa a Jelenések könyvéből vett szentleckére építette homíliáját, rámutatva, hogy ez a langyosság nemcsak a kezdeti időkre volt jellemző, hanem a mai keresztényekre is. Az Úr erős szavakat használ, amikor megszidja őket, mondván se nem hidegek, se nem melegek, ezért kiveti őket a szájából.

Nem kell a megtévesztő nyugalom, onnan hiányzik Isten

Az Úr szemükre veti a langyos keresztények „semmilyen” nyugalmát, mely megtévesztő. De mit is gondol egy langyos ember? Maga az Úr mondja el itt: azt hiszi, hogy gazdag. „Meggazdagodtam és nincs szükségem semmire. Nyugodt vagyok”. Ez a nyugalom félrevezető. Amikor egy egyház, egy család, egy közösség vagy egy személy lelkében mindig minden nyugodt, akkor ott nincs jelen Isten – magyarázta a pápa, aki azt tanácsolja a langyosaknak, hogy ne aludjanak bele a langymelegbe, abba a meggyőződésbe, hogy nincs szükségük semmire, hogy nem ártanak senkinek.

Az Úr megmutatja, hogy a langyosak mezítelenek, a gazdagságuk nem Istentől ered

Az Úr nyomorult és szánalomra méltó embereknek nevezi azokat, akik gazdagnak hiszik magukat. Mindazonáltal szeretetből teszi, hogy felfedezzenek egy másik gazdagságot, amelyet csak Ő adhat meg. Nem azt a lelki gazdagságot, amiről azt hiszed, hogy a tiéd, mert jó vagy és jól teszed a dolgodat, minden rendben: egy másik gazdagságot, ami Istentől jön, amely mindig kereszttel jár, vihart hoz, valami nyugtalanságot a lelkedbe. És azt ajánlom neked, hogy vegyél fehér ruhákat, hogy felöltözz, és ne látsszon rút mezítelenséged: a langyosak nem veszik észre, hogy ruhátlanok, mint a meztelen király meséjében, amikor egy gyermek mondja ki: De hiszen a király meztelen! A langyosak meztelenek – ismételte el Ferenc pápa.

A langyosak elveszítik a képességüket a szemlélődésre, Isten nagy és szép dolgainak meglátására. Ezért az Úr megpróbálja fölébreszteni őket, segíteni, hogy megtérjenek. De az Úr egy másik módon is működik: ott áll, hogy meghívjon minket: Íme, itt vagyok az ajtód előtt és kopogok. Fontos, hogy meg tudjuk hallani, amikor az Úr kopogtat az ajtónkon, mert valami jót akar adni nekünk, be akar jönni hozzánk.

Felismerni, amikor az Úr kopogtat az ajtónkon

Vannak olyan keresztények, akik nem veszik észre, mikor kopogtat az Úr az ajtajukon, mivel minden zajt egy kalap alá vesznek. Fontos, hogy fölismerjük, mikor kopogtat az Úr, mikor akarja elhozni nekünk vigaszát. Az Úr ott áll előttünk és várja, hogy behívjuk. Ez történik Zakeussal is, amint a mai evangéliumi szakaszban (Lk 19,1-10) olvassuk: az apró termetű Zakeus kíváncsiságának magvát a Szentlélek ültette el. A kezdeményezés a Szentlélektől ered az Úr felé: az Úr ott áll. Fölemeli tekintetét és azt mondja: „Na, gyerünk, hívj meg a házadba”. Azt akarja mondani nekünk: „Ébredj föl! Nyisd ki! Gyere le!” De mindig Ő az. Én vajon fölismerem a szívemben, amikor az Úr azt mondja, hogy ébredjek föl? Amikor azt mondja, nyisd ki? És amikor azt mondja, gyere le? A Szentlélek adja meg nekünk a kegyelmet, hogy mindig meg tudjuk különböztetni ezeket a hívásokat – fohászkodott végül kedd reggeli homíliájában Ferenc pápa.