Ferenc pápa: Ma a küldetés és a bátorság idejét éljük!
A Szentatya október 23-án délben a missziós bátorság szükségességéről elmélkedett, majd imádkozott és imát kért az iraki lakosságért.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai
liturgia szentleckéjében Szent Pál buzdítását halljuk Timóteushoz,
munkatársához és szeretett fiához; ebben végiggondolja apostoli életét, melyet
teljesen küldetésének szentelt (vö. 2Tim 4,6–8.16–18). Látja, hogy már
elközelgett földi pályafutásának vége, s életét három időszakra bontva írja le:
rátekint a jelenre, a múltra és a jövőre.
A
jelent az áldozat metaforájával értelmezi: „Nemsokára áldozatul ontják véremet”
(2Tim 4,6). A múltat illetően Pál egy olyan ember „jó harcának” és „futásának”
képével jellemzi életét, aki következetesen teljesítette kötelezettségeit és
feladatait (vö. 2Tim 4,7); így a jövőre vonatkozóan bízik abban, hogy Isten, az
„igaz bíró” (2Tim 4,8) elismeri őt. Pál küldetése azonban egyedül az Úr
közelségének és erejének köszönhetően bizonyult hatékonynak, igaznak és
hűségesnek, az Úr tette őt az evangélium hirdetőjévé minden nép számára. Pál
így fejezi ki ezt: „Az Úr mellém állt, és erőt öntött belém, hogy befejezzem az
evangélium hirdetését, és tudomást szerezzen róla minden pogány” (2Tim 4,17).
Szent
Pálnak ebben az önéletrajzi elbeszélésében az egyház tükröződik, különösképpen
ma, a missziós világnapon, amelynek témája: „Missziós egyház, az irgalmasság
tanúja”. A keresztény közösség Pálban példaképét látja, és meg van győződve
arról, hogy az Úr jelenléte teszi hatékonnyá az apostoli munkát és az
evangelizáló igyekezetet. A népek apostolának tapasztalata arra emlékeztet
minket, hogy lelkipásztori és missziós tevékenységünket egyrészt úgy kell
végeznünk, mintha az eredmény a mi erőfeszítéseinktől függne, a sportoló
áldozatvállaló szellemével, akit a vereségek sem fognak vissza; másrészt annak
tudatában kell végeznünk, hogy küldetésünk igazi sikere a Kegyelem ajándéka: a
Szentlélek az, aki hatékonnyá teszi az egyház küldetését a világban.
Ma a
küldetés és a bátorság idejét éljük! Bátorságra van szükségünk, hogy
megerősítsük bizonytalan járásunkat, hogy újra megérezzük az evangéliumért való
önfeláldozás ízét, hogy visszanyerjük bizalmunkat az erőben, melyet a küldetés
magába hordoz. A bátorság idejét éljük, még ha a bátorság nem jelent is
biztosítékot a sikerre. Bátornak kell lennünk, hogy harcoljunk, s nem
szükségszerűen azért, hogy győzzünk; azért, hogy hirdessük az evangéliumot, nem
szükségszerűen azért, hogy megtérítsünk másokat. Bátornak kell lennünk, hogy alternatívát
tudjunk kínálni a világnak anélkül, hogy veszekedővé vagy erőszakossá válnánk.
Bátornak kell lennünk, hogy nyitottak legyünk mindenki felé anélkül, hogy
csökkentenénk Krisztusnak, minden ember egyetlen megváltójának feltétlen
értékét és egyetlenségét. Bátornak kell lennünk, hogy ellenálljuk a
hitetlenségnek anélkül, hogy pökhendivé válnánk. Olyan bátornak is kell
lennünk, mint a mai evangélium vámosa, aki alázatosan szemét sem merte az égre
emelni, hanem mellét verve mondta: „Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!”
[Lk 18,13]. Ma a bátorság idejét éljük! Ma bátorságra van szükség!
Szűz
Mária, aki a „kilépő” egyház mintaképe, és aki tanulékony a Szentlélekkel
szemben, segítsen mindannyiunkat, hogy keresztségünk erejében misszionárius
tanítványok legyünk, és elvigyük az üdvösség üzenetét az egész emberi
családnak!
A Szentatya felhívása az Angelus után:
A Szentatya felhívása az Angelus után:
Ezekben
a drámai órákban [lélekben] közel vagyok Irak egész lakosságához, különösen
Moszul városának lakosaihoz. Megrázzák lelkünket a barbár erőszakos
cselekedetek, amelyeket hosszú ideje óta elkövetnek az ártatlan lakosok ellen,
legyenek azok muszlimok, keresztények vagy más népcsoporthoz és valláshoz
tartozók. Fájdalommal értesültem arról, hogy hidegvérrel végezték ki ama
szeretett föld sok lakosát, köztük sok kisgyermeket is. Ekkora kegyetlenség
sírásra indít és szavak nélkül hagy minket. A szolidaritás szava mellett
imádkozom azért, hogy a keményen sújtott Irak erős és szilárd maradjon abban a
reményben, hogy egy olyan jövő felé haladhat, amelyet biztonság,
kiengesztelődés és béke jellemez. Ezért kérlek mindnyájatokat, hogy
csatlakozatok imámhoz, csendben.
[Csendet
tartanak, majd elimádkozzák az üdvözlégyet.]
A Szentatya köszöntő szavai az Angelus után:
A Szentatya köszöntő szavai az Angelus után:
Kedves
testvéreim, szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, akik zarándokként
érkeztetek Olaszországból és más országokból, kezdve a lengyelekkel, akik itt,
Rómában és hazájukban arról emlékeznek meg, hogy a kereszténység ezerötven év
óta van jelen Lengyelországban.
Örömmel
fogadom az olaszországi kórusok jubileumának résztvevőit, az Assisiből érkezett
futókat a Pro Loco Italiane képviseletében, valamint az olaszországi
egyházmegyék testvérületeinek fiataljait.
Nagyon
sok olasz plébániáról érkeztek ide plébániai csoportok: nem köszönthetem őket
külön-külön, de bátorítom őket, hogy örömmel haladjanak tovább a hit útján.
Szeretettel köszöntöm a Rómában élő perui közösséget, amely a Señor de los
Milagros [a Csodák Urának] szentképével gyűlt itt egybe.
Köszönetet mondok mindenkinek és szeretettel köszöntök mindenkit! Szép
vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az
ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése