Évközi harmincadik hét csütörtökje

Évközi harmincadik hét csütörtökje

A tegnapi elmélkedésben már említettük, hogy Jézus állandóan közeledik Jeruzsálem felé, ahol prófétaként halál vár rá. Sem ennek tudata, sem emberi fenyegetés nem térítheti el őt útjától küldetése megvalósításától. A veszély az uralkodó, Heródes részéről fenyeget, aki meg akarja öletni Jézust. Heródes indokáról ugyan nem tudunk semmit, de ha igaz volt a Jézusnak szóló figyelmeztetés, akkor feltehetően Heródes a hatalmát féltette. Jézusról ugyanis időközben egyre többen gondolták, hogy ő a Messiás, messiási uralmát pedig úgy képzelték, hogy ő lesz az ország vezetője, nyilvánvalóan ezt akarhatta megakadályozni Heródes.
Az őt fenyegető halálveszélyt a farizeusok jelzik Jézusnak. A figyelmeztetés jóindulatúnak tűnik, amit furcsának tartunk a farizeusok részéről, hiszen más esetekben vitákat kezdeményeznek Jézussal, törvényszegéssel vádolják és ürügyet keresnek, hogy a vesztét okozzák. Ez esetben aligha feltételezhetünk jószándékot részükről, inkább úgy gondolhatják, hogy jó volna távol tartani Jézust a fővárostól, ahol nagyszámú néppel találkozna és tanítaná őket. Úgy tűnik, a farizeusok inkább saját érdekeiket védik, vezető hatalmukat féltik, de ügyeskedésük nem térítheti le Jézust arról az útról, amelyet végigjár, nem téríthetik el küldetésétől.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!