Ferenc pápa beszéde az ENSZ Élelmezésügyi Központjában: A fékeveszett szabadság a háborút táplálja és nem az embert
Hogy
mindenkinek jusson kenyér!
Ferenc
pápa június 13-án hétfő kora délelőtt látogatást tett az ENSZ Római Élelmezésügyi
központjában, ahol most kezdődik a Világélelmezési Program bizottságának évi
közgyűlése az „Éhség nélkül” mottó jegyében. A résztvevő miniszterek főként az
éhség sújtotta országokból érkeztek, többek között Andorra, Burkina Faso, Csád,
Kongói Köztársaság, El Salvador, Etiópia, Gambia, Kirgizisztán, Lesotho,
Szomália, Dél-Szudán, Benin képviseletében.
Ferenc
pápát Ertharin Cousin asszony, a Világélelmezési Program végrehajtó
bizottságának elnöke fogadta, majd a pápa az ENSZ FAO világélelmezési székházában
megállt és imádkozott az Emlékezet Falánál, mely a FAO élelmezési missziói
során megölt munkatársaiknak állít emléket.
A
Világélelmezési Központ nagytermében Ferenc pápa hosszú beszédet mondott a
világot sújtó éhség problémájáról. Két alapvető gondolata: a „nyomorúság
denaturalizálása”, azaz természetének a megszüntetése és az „éhség bürokrácia
mentessé” tétele. A beszéd utána a pápa találkozott az Élelmezésügyi központ
alkalmazottaival, majd 11 órára visszaérkezett a Vatikánba.
Egy
intézmény hitelreméltósága nem a nyilatkozataiból, hanem a tetteiből születik
Ferenc
pápa beszédében köszönetet mondott a meghívásért és mindazon erőfeszítésért,
melyet a Világélelmezési Program bizottsága tesz mindazok érdekében az egész
világon, akik az éhségtől szenvednek. Megemlékezett a szervezet azon
munkatársairól, akik életüket vesztették missziójuk betöltése során azért, hogy
senki éhezőnek ne hiányozzék a betevő falat. Az áldozatok kőbe vésett nevei
ékesszóló bizonyítéka annak, hogy a Világélelmezési Program egy valóban
érvényes nemzetközi szervezet, mely mind hatékonyabb tevékenységet folytat. Egy
intézmény hitelreméltósága ugyanis nem a nyilatkozataiból születik meg, hanem a
tagjainak elvégzett munkájából” – hangsúlyozta a pápa.
Miközben
a hírek váltják egymást, a fájdalom és az éhség megmarad
„A mai
világ bonyolult kapcsolatrendszere és hiperkommunikációs lehetőségei
megrövidítik a földrajzi távolságokat – folytatta a pápa – és sokat segítenek
abban, hogy együttérzéssel forduljunk a fájdalmas események felé. Mégis, ez az
információ teremtette látszólagos közelség napról napra csorbát szenved. Az
információtúltengés ugyanis a nyomorúságot fokozatosan naturalizálja, azaz
természetessé teszi. Így aztán lassanként érzéketlenekké válunk mások
tragédiája iránt, mert azokat valahogy természetesnek vesszük. A bennünket
elérő számtalan kép ellenére, amikor fájdalmat látunk, nem érintjük azt, sírást
hallunk, de nem vigasztalunk, szomjat látunk és nem enyhítjük azt”.
A
nyomorúságnak arca van: a munkanélkülieké, az erőszakoltan migrálóké…
„A
hírek számtalan emberi életet tárnak elénk, de aztán gyorsan másik életekkel
helyettesítik azokat, és miközben a hírek váltják egymást, a fájdalom és az
éhség megmarad. Ez a tendencia, mely némelykor már kísértés, arra indít
bennünket, hogy utólagos lépéseket tegyünk, egyúttal pedig felfedi azt az
alapvető szerepet, melyek az egyes intézmények, mint a Világélelmezési Program
betöltenek a nemzetközi színtéren. Ma már nem elég pusztán csak ismerni a
testvéreink helyzetét, nem elegendő értekezéseket kidolgozni vagy végtelen vitákat
folytatni róluk, hanem szükség van a „nyomorúság denaturalizálására”, vagyis
megszüntetésére, hogy ne tekintsük a megszokott jelenségek egyikének. De miért
is? – tette fel a kérdést a pápa. Azért, mert a nyomorúságnak arca van. Egy
gyermek, egy család, egy fiatal vagy öreg arcvonásait hordozza. Munkalehetőség
nélküli emberek arca, erőszakolt migráció arca, elhagyott és szétrombolt házak
arca” – mondta a pápa.
A
bürokrácia ügyeket intéz, az együttérzés azonban személyek síkján mozog
„Nem
tarthatjuk természetes dolognak számtalan ember éhségét, nem mondhatjuk, hogy
az ő helyzetük egy vak sors eredménye, amivel szemben nem tehetünk semmit sem.
Amikor a nyomorúság kezdi elveszíteni az emberi arcát, abba a kísértésbe esünk,
hogy elkezdünk egyre többet beszélni az éhségről és a táplálkozásról, az
erőszakról és egyre inkább elhagyjuk a konkrét és valós személyeket, akik ma is
az ajtónkon kopogtatnak. Amikor hiányoznak az arcok, a történetek, az életek,
akkor jönnek mind erősebben a számok és így fellép annak a kísértése, hogy
bürokratizáljuk, vagyis hivatali szinten kezeljük mások fájdalmát. A bürokrácia
ügyeket intéz, az együttérzés azonban személyek síkján mozog. Azt hiszem, hogy
itt nagyon sok tennivalónk van!” – tette hozzá személyesen a pápa. „Az eddig megtett
lépéseken túl dolgoznunk kell testvéreink nyomorúságának és éhségének a
denaturalizálásán és a bürokrácia mentessé tételén. Ez szükségessé tesz
különféle szintű és léptékű intézkedéseket, melynek középpontjában a konkrét
szenvedő, éhes és szomjas ember áll”. A továbbiakban a pápa két alapvető
gondolatát fejtette ki részletesen.
A
nyomorúság denaturalizálása
Először
is utalt arra a látogatására, melyet 2014. november 20-én tett a FAO római
székházában a II. Világélelmezési Konferencia alkalmából. Emlékeztetett akkori
beszédére, melyben „a probléma egyik következetlenségére utalt, hiszen noha
létezik elegendő táplálék mindenki számára, de mégsem tud mindenki enni, a
leselejtezés, az elvetés, a szélsőséges fogyasztás és az élelem más célra való
használata miatt”.
A
föld javát, ami pedig egyetemes jellegű célszerűség, kevesek kiváltságaként
használjuk
„Legyen
világos – húzta alá a pápa – az élelem hiánya nem természetes, nem nyilvánvaló
és nem magától értetődő. Hogy most a huszonegyedik században sokakat sújt ez
csapás, ez az erőforrások rossz és önző elosztásából ered, az élelem
merkantilista kezeléséből. A rosszul kezelt és kizsákmányolt föld a világ
számos részén továbbra is megadja a maga gyümölcsét, önmaga legjavát nyújtva. A
kiéhezett emberek arca emlékeztet bennünket arra, hogy félreértettük a
céljaikat. Az adományt, ami pedig egyetemes jellegű célszerűség, kevesek
kiváltságaként használjuk. A földnek az emberiség javára szánt adományából
néhányak árucikkeként kezeljük, megteremtve ezzel a kirekesztést” – emelte ki a
pápa.
A
leselejtezett étel olyan, mintha valaki ellopná azt az éhező szegény asztaláról
„A
társadalmainkat átható fogyasztói gondolkodásmód arra vezetett bennünket, hogy
hozzászokjunk a felesleghez és az élelem mindennapos leselejtezéséhez, amelynek
sokszor immár nem vagyunk képesek igazi értéket adni és ami túllép a pusztán
gazdasági szempontokon. Mindenesetre hasznos, ha arra emlékezünk, hogy a
leselejtezett étel olyan, mintha valaki ellopná azt az éhező szegény
asztaláról. Ez a valóság indítson bennünket az élelem leselejtezésének a
megfontolására – kérte a pápa – hogy ezáltal felismerjük azokat az utakat és
módokat, melyek a legjobban rászorulókkal való szolidaritás és megosztás
eszközei lesznek!”.
Az
éhség debürokratizálása, hivatal-mentesítése
Ferenc
pápa második alapgondolataként nagy őszinteséggel azt fejtette ki, hogy „melyek
a bürokratizálás kérdései az éhséggel kapcsolatban. Vannak olyan akciók
manapság, melyeket úgymond „lepalackoznak”. Mindnyájan jól ismerjük a világ
jelenlegi bizonytalan helyzetét. Az utóbbi időben a háborúk és a konfliktusok
fenyegetései azok, melyek uralják érdeklődésünket és vitáinkat. Így a fennálló
konfliktusok skálájával szemben úgy tűnik, hogy a fegyverek egy olyan szokatlan
fölényre tettek szert, hogy teljesen meg kell elégedni azzal, hogy a fegyverek
a különféle szembenállások megoldásának kizárólagos eszközei. A fegyvereknek ez
a meggyökeresedett és elfogadott előnyben részesítése azonban megakadályozza az
élelmiszer elosztását a háborús övezetekben, odáig menően, hogy elérkezünk a
legalapvetőbb nemzetközi emberi jogok megsértéséhez” – figyelmeztetett a pápa.
A
fékeveszett szabadság a háborút táplálja és nem az embert
„Ugyanis
egy furcsa ellentmondásos helyzettel állunk szemben. Miközben az élelmezés
terén a segítség és a fejlesztési tervek érthetetlen politikai cselszövések és
döntések akadályába ütközik, félrevezető politikai ideológiák és
áthatolhatatlan vámakadályok következtében, addig a fegyverek esetében nem! Nem
számít az eredet, ezekkel szabadon közlekedhetnek egy arcátlanul magabiztos és
szinte abszolút szabadság jegyében, a világ bármely részén. Ilyen módon a
háborúkat táplálják s nem az embereket. Sőt, némely esetben az éhséget háborús
fegyverként használják, mert az éhségtől és végkimerüléstől elpusztult
embereket hozzászámítják azokhoz a harcosokhoz, akik a csatatéren esnek el és
azokhoz a polgári személyekhez, akik a konfliktusok következtében halnak meg”.
Érzéstelenítik
a tudatunkat, elaltatnak…
„Mi
teljesen tudatában vagyunk ennek, mert hagyjuk, hogy érzéstelenítsék a
tudatunkat, minek következtében érzéketlenné válunk. Ekképpen az erő marad a mi
egyetlen eljárásmódunk és hatalmunk, hogy elérjük a halaszthatatlan
célkitűzéseinket. A szegényebb népek nemcsak szenvednek a háborús
konfliktusoktól, hanem ezzel egy időben megfosztják őket minden segítségtől is.
Ezért is olyan sürgős a bürokrácia leépítése, ami akadályozza a humanitárius
segélytervek megvalósítását. Igazi hősökre van szükségünk, akik utakat nyitnak,
hidakat vernek, karcsúsítják az eljárásokat és a hangsúlyt azok arcára
fektetik, akik szenvednek. Ebben a tekintetben ugyanolyan fontosak a nemzetközi
közösség kezdeményezései” – buzdított a pápa.
Minden
tagország erősítse a szándékát, hogy együttműködik a Világélelmezési Programmal
„Nem
arról van szó, hogy harmonizálják az egyes nemzetek benső saját centripetális
erőit, hanem a tagállamoknak kell megnövelni döntő módon a valós akaratukat,
hogy együttműködjenek egymással ebből a célból. Nagyon fontos tehát, hogy
minden tagország erősítse a szándékát, hogy együttműködik a Világélelmezési
Programmal. Ezáltal nemcsak a kihívásokra tud válaszolni.
A Világélelmezési Program a maga eljárásával és tevékenységével igazolja,
hogy lehetséges koordinálni a tudományos és technikai ismereteket, valamint a
gyakorlati eljárásokat, hogy összegyűjtsék és egyenlőképpen elosszák az
erőforrásokat. Ez a különösen szegény térségekben segíti a helyi erők és
lehetőségek fejlesztését, miközben csökkenti az élelmiszer veszteségeket.
Másképpen szólva a Világélelmezési Program hatékony példája annak, hogy lehet
az egész világon dolgozni annak az érdekében, hogy felszámoljuk az éhséget”.
„Éhes
voltam és enni adtatok” – a kereszténység aranyszabálya az összes nemzet
számára
„A katolikus egyház ebben az összefüggésben kínálja fel szolgálatát és
küldetését és azt óhajtja, hogy a többi kezdeményezéssel összhangban küzdjön az
emberi méltóság megőrzéséért. „Éhes voltam és enni adtatok, szomjas voltam és
inni adtatok”. Ezekben a szavakban találjuk meg a kereszténység legfőbb
szabályát, mely az egyes vallásfelekezeten túl aranyszabály lehetne az összes
nemzet számára is. Egy nemzet saját jövőjét annyiban építi, amennyiben magára
vállalja éhes és szomjas embertestvéreinek a gondját” – zárta beszédét Ferenc
pápa az ENSZ Világélelmezési Programja bizottságának évi közgyűlésén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése