Évközi tizenegyedik hét péntekje

Évközi tizenegyedik hét péntekje

A keresztény ember feladata, hogy igazzá váljon Isten előtt, azaz ne jelmezként öltse magára a vallásosság és a jámborság ruháját, hanem valóban tiszta szívvel keresse Istent és olyan döntéseket hozzon, amelyek elnyerik Isten tetszését. Ezt az igazságot Jézus így fogalmazza meg a mai evangéliumban: „Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben!” Ezzel egyúttal a földi kincsek gyűjtését és a gazdagságot olyan veszélynek nevezi, amelyek könnyen eltávolítják az embert Istentől és a lelki javaktól. A gazdagság vágya sok embert megkísért, mert a tőle remélt jólét és biztonság kívánatos számukra. A földi javakat, kincseket gyűjtögető, felhalmozó ember nem is gondol arra, hogy a gazdagság állandó nyugtalanság és aggodalom forrása, mert állandóan vagyonának elvesztésétől retteg. A földi javak éppen amiatt nem nyújtanak az ember számára tartós biztonságot, mert értéküket veszíthetik. Aki egyedül az evilági javaktól várja megélhetését, jólétét és biztonságát, az tulajdonképpen megfeledkezik az isteni gondviselésről.
A mennyei kincsek gyűjtése Jézus szóhasználatában egyrészt a lelkiekben való gazdagodást jelenti, másrészt mindazokat a jócselekedeteket, amelyeket szeretetből teszünk a másik embernek, azért mert benne Krisztust látjuk. E lelki kincsek biztosíthatják számunkra, hogy a mennybe jussunk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek! Hadd legyen életem is fény a sötétségben: szeressek ott, ahol gyűlölnek, megbocsássak, ahol sértegetnek, összekössek, ahol szakadás van, reményt ébresszek, ahol elkeserednek, vigasz legyek, ahol szenvednek, örömet vigyek, ahol szomorúak. Uram, add, hogy fény legyek!