Évközi tizenegyedik hét keddje

Évközi tizenegyedik hét keddje

Az előző napok gondolatát folytatva elérkezünk a hegyi beszéd legnehezebben érthető és legnehezebben megvalósítható részéhez, az ellenségszeretethez. Ha Jézus hegyi beszédével kapcsolatban új törvényről beszélünk, akkor a minden megkülönböztetést nélkülöző szeretet parancsa esetében valóban újdonsággal találkozunk, amely messze felülmúlja a korábbi szabályokat. Jézus azt javasolja tehát, hogy a szeretet megvalósítása terén ne tegyünk különbséget a barát és az ellenség között, hanem mindenki felé nyilvánítsuk ki azt. A krisztusi szeretet arra kötelez minket, hogy minden embertársunknak adjuk meg a tiszteletet, a megbecsülést és a segítséget, ha szükséget szenved. Új szemléletet kíván ez tőlünk, az ember, a felebarát meglátását a másik személyben.
Félreértik azonban azok Jézus szavait, akik az igazságtalanságok, az üldözések, a visszaélések vagy a bántalmazások jóváhagyását látják ezekben a szavakban. A felsorolt bűnök ugyanis felforgatják a társadalmi viszonyokat és az emberek közti kapcsolatokat. Akkor lesz béke az emberek között, ha mindenki képes lesz arra, hogy lemondjon a bosszúról, még akkor is, ha az jogosnak tűnik. Az ellenség szeretete olyan feladat számunkra, amely valóban hősiességet kíván tőlünk. Legyen ebben példaképünk Krisztus, aki a kereszten az őt bántalmazókért imádkozott.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.