Három új szenttel és nyolc boldoggal gazdagodik az egyház: csodák és vértanúságok
Az
argentin"Gaucho atya": José Gabriel Brochero - EPA
Az öt
csoda a következőkre vonatkozik:
Boldog
Stanisław Papczyński (O.I.C.)
lengyel rendalapító, aki példát mutatott a prédikációban, a világi hívek
képzésében, továbbá a szegények atyja, valamint az elhunytakért mondott engesztelő
ima apostola volt. 2007-ben avatták boldoggá. Az ő nevéhez fűződik a
mariánusok kongregációjának megalapítása a XVII. század második felében, amely
az első lengyel alapítású rend.
Boldog
José Gabriel Brochero atya 1840
és 1914 között élt. Az argentínai Córdoba mellett, a Sierras Chicas
hegyláncolat tövében született. 1856-ban lépett be a szemináriumba és 26 éves
korában mutatta be az első szentmisét. A betegek és haldoklók ápolásában tűnt
ki, különösen az 1867-es pusztító kolera-járvány idején. Hozzájárult
szülőföldje gazdasági és társadalmi fejlődéséhez templomok, kápolnák, iskolák,
utak építésével. A nép „gaucho atyának” nevezte, mivel lóháton bejárta egész
egyházmegyéjét és mindenhová elvitte Isten szavát. Élete utolsó szakaszában
leprában betegedett meg; megvakult és megsüketült. Utolsó szavai ezek voltak:
„Most már teljesen készen állok az útra”. 2013-ban avatták boldoggá.
Angelo
Amato bíboros rádiónknak adott interjújában elmondta: rendkívül fontos esemény
volt Argentína számára José Gabriel Brochero boldoggá avatása, mivel az egész
nemzet ismeri és becsüli, mint népe jótevőjét, a társadalmi és vallási fejlődés
előmozdítóját. A boldoggá avatásra vonatkozó Apostoli Levélben Ferenc pápa
„Brochero atyáról” a következőket írja: „egyházmegyés pap, Krisztus szíve
szerinti lelkipásztor, az evangélium hűséges szolgája, Krisztus szegények
iránti szeretetének tanúja”. Ezek az alapvető vonásai ennek a keresztény
hősnek, aki két kézzel hintette el a jó magvait hazája földjében.
Életszentségét mindenki elismerte még földi élete során. Olyan pap volt, aki
maradéktalanul hívei megszentelését szolgálta életével, különös tekintettel a
szükséget szenvedőkre. Bár a córdobai egyetemen filozófiai tanári képesítést
szerzett, nyelvezete egyszerű volt, a helyi kifejezéseket használta, hogy
mindenki jól megértse mondanivalóját. Szentbeszédei meghatották, megtérítették
még a legmegrögzöttebb bűnösök szívét is.
Brochero
atyát mélyen áthatotta Loyolai Szent Ignác spiritualitása. Krisztus zászlaja
alatt Isten Országának hírnöke volt. Evangelizálását a Lelkigyakorlatok stílusa
jellemezte: fürdő a lélek, iskola az erények és halál a bűnök számára. Boldog
Brochero atya életszentsége, a szegények közötti apostolkodása mindenekelőtt
azt tanítja, hogy az életszentség minden megkeresztelt feladata. Brochero atya
paptestvérei figyelmébe a következő három elkötelezettséget ajánlja: tartsanak
ki a szent tanítás szolgálatában, nagylelkűen hirdetve Isten Szavát; soha ne
fáradjanak bele az irgalmasságba, az imába, a szertartások bemutatásába, a
szentségimádásba és a megbocsátásba; örömmel gyakorolják a papi hivatást: az
örömben virágzik ki a szolgáló szeretet és az életszentség – fejtette ki Angelo
Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa.
A
harmadik csodás imameghallgatás egy világi vértanúra vonatkozik: a mexikói
keresztényüldözés áldozataként halt meg mindössze 14 évesen Boldog José
Luis Sánchez del Río, ajkán Krisztus nevével: Viva Cristo Rei! –
Éljen Krisztus Király! Az ún. Cristero-háború 1926-ban robbant ki
Mexikóban, miután a szociáldemokrata munkáspártból alakított, antiklerikális
kormány, a totális hatalomra törekedvén, megtiltotta az egész ország területén
misék celebrálását, bármiféle vallási ünnep nyilvános megtartását. Ez a mélyen
hívő mexikóiakból mérhetetlen ellenszenvet váltott ki, kiváltképp azután, hogy
számos papot kegyetlenül lemészároltak. A kormány brutális kínzások után
gyilkolta meg az ifjú vértanút, mivel nem volt hajlandó megtagadni hitét.
2000-ben II. János Pál pápa 25 ún. Cristerót avatott szentté, 2005-ben pedig
további 13 áldozatot nyilvánított vértanúvá, közöttük José Luis Sánchez del
Ríót.
A
mostani dekrétum elismeri továbbá a csodás imameghallgatást, amelyet Isten
szolgája Francesco Maria Greco olasz egyházmegyés pap közbenjárásának
tulajdonítanak. Az 1857 és 1931 között a dél-olaszországi Acriban élt pap
nevéhez fűződik a Szent Szív Kis Munkásnői (P.O.S.C.) elnevezésű, pápai jogú
női kongregáció megalapítása. Plébániai közösségeket, társulatokat és karitatív
kórházakat támogatott.
Szintén
csodás imameghallgatás fűződik Isten szolgálója Elisabetta Sanna,
özvegy, harmadrendi ferences világi nevéhez. A Pallotti Szent Vince által
alapított Katolikus Apostolság Társaságának tagja 1788-ban született Szardínia
szigetén. Igen fiatalon megözvegyült, és szülőföldje asszonyainak lelki anyjává
vált. Áldozatos és imádságos életét 1857-ben fejezte be Rómában.
Ferenc
pápa jóváhagyta az a dekrétumot is, amelyik elismeri Isten szolgája
Engelmar Unzeitig (világi nevén Hubert) német szerzetes pap
vértanúságát. A Marienhilli Misszionáriusok (CMM) tagja 1911-ben született, és
1945-ben ölték meg a dachaui koncentrációs táborban hit elleni gyűlöletből.
„Dachaui angyal” – néven vált ismertté. A második világháború kitörése előtt
egy hónappal szentelték pappá, majd Ausztriába került plébániai szolgálatra. A
Gestapo 1941 áprilisában letartóztatta papi mivolta miatt és bírósági eljárás
nélkül Dachauba internálta. Ott oroszul tanult, hogy a kelet-európai foglyoknak
lelkipásztori ellátást nyújtson. 1944 őszén önként jelentkezett tífuszos
áldozatok ellátásra, de ő maga is elkapta a betegséget.
A
börtönből így írt leánytestvérének: „Bármit is teszünk, bármit is akarunk,
biztosan csak a kegyelem segít és vezet minket. Isten hatalmas kegyelme segít
túljutni az akadályokon… a szeretet megduplázza erőnket, kreatívvá tesz,
boldognak és belül szabadnak érezzük magunkat általa. Bárcsak az emberek
rájönnének, mit tartogat Isten mindazoknak, akik szeretik Őt!”. Unzeitig atya
1945. március 2-án halt meg, elhamvasztották. Hamvait titokban Würzburgba
csempészték és úgy üdvözölték, mint „Dachau angyalát”.
Az
egyik dekrétum Isten szolgái, Genaro Fueyo Castañon
egyházmegyés pap és három világi társa vértanúságáról is rendelkezik, akiket
hit elleni gyűlöletből öltek meg 1936-ban Spanyolországban. Mindhárman az
oviedói érsekséghez tartoztak. Antonio González Alonso 24 éves
diák volt; Isidro Fernández Cordero 43 éves bányász, hét
gyermekes családapa; Segundo Alonso González 48 éves vájár,
tíz gyermekes apa volt. A 72 éves pap, Genaro Fueyo Castañon pedig Nembra
plébánosa volt.
Egy
dekrétum elismeri a világi hívő, Isten szolgája Justo Takayama Ukon
vértanúságát. Az 1552 és 53 között Japánban született vértanút 1615-ben ölték
meg Manilában a hit elleni gyűlöletből.
Egy
további dekrétum elismeri, hogy Isten szolgája Arsenio da Trigolo
olasz pap hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket. Világi nevén Giuseppe
Migliavacca kapucinus szerzetes volt, a Vigasztaló Szűz Mária Nővérei
Kongregáció alapítója. 1849-1909 között élt.
Végül
pedig az utolsó dekrétum elismeri a hősies erények gyakorlását Isten
szolgálója, a Legszentebb Oltáriszentségről nevezett Maria Luisa
(világi nevén: Maria Velotti) harmadrendi ferences esetében. A Szent Kereszt
Imádói Nővérek Intézetének alapítója 1826-ban született Nápolyban és 1886-ban
halt meg Casoriában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése