Ökomenikus imahét 8.

Imahét 2016 - Hetedik nap

EGYÜTT IMÁDKOZVA

Iz 62,6-7 Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam. Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel!

Zsoltár 100 Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön. Szolgáljatok az Urnak örömmel!

1Pt 4,7b-10 - Legyetek bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.

Jn 4,4-14 - Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.

Mind az Ószövetség mind az Újszövetség idején érvényes Izajás próféta figyelmeztetése: „Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam, sem éjjjel, sem nappal nem hallgathatnak.Ti, akik az Urat emlékeztetitek, sosem hallgathattok. Ne hagyjatok nyugtot neki, míg Jeruzsálemet föl nem építi és dicsőségessé nem teszi a földön” (Iz 62,6-7) Izajás korában minden város kapuja felett volt egy őrtorony. Az őr éjjel-nappal ott tartózkodott az őrszobában és figyelt. Ha ismeretlen, netán egész csapat tűnt fel a város felé forduló úton, azonnal jeleznie kellett a lakosoknak, kit vagy kiket lát közeledni. Az újszövetségi időkben ez a szolgálat módosult: Elméletileg minden katolikus közösségnek a templomát úgy építették, hogy volt harangtornya, benne haranggal. A harangozó reggel öt órakor délben tizenkét órakor, télen este hét órakor, tavasztól őszig pedig nyolc órakor harangozott. Nem az utat leste, hanem imádságra szólított minden hívő felnőttet. Az Úrangyala hangzott vagy suttogott magához, a mindenek Megváltójához és Édesanyjához. Így indult szülőfalum élete. A déli harangszóra lekerült a férfiak sapkája, leállt vagy leült a család a zöld gyepre és utána következett az ebéd. Az asztali áldás nem formaság volt. Az iskolás gyerekek tanítás előtt a szinte szomszédban lévő, a török világ után épült templomunkba vonult minden reggel szentmisére. A mi faluőrünk nem a toronyban lakott, hanem a főoltár szekrényében. Melléje mentettük a kegykápolna Mária-szobrát. Mindkettő megmenekült.„Ujjongjatok az Úrnak országok mind, örömmel szolgáljatok neki, lépjetek színe elé vigadozva! Tudjátok meg, Isten az Úr! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk. Az ő népe vagyunk és nyáj a legerlőjén. Lépjetek be kapuin hálaénekkel, előudvarába dicsőítő énekekkel! Adjatok hálát és áldjátok nevét, mert jó az Úr, irgalma öfrökké megmarad és hűsége nemzedékről nemzedékre” (Zsolt 100, 1-5) Szent Pétert idézzük:„Legyetek hát okosak és éberek, és imádkozzatok! Mindenekelőtt szeressétek egymást figyelmesen, mert a szeretet befedi a bűnök sokaságát. Legyetek egymás iránt vendégszeretők, zúgolódás nélkül. Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek” (1Pét 4,7b-10) Egy csodálatos epizód az evangéliumból: Jézusnak „keresztül kellett mennie Szamárián. Odaért Szamária egyik városához, Szikarhoz; ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézuselfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő. Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: Adj innom! Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. A szamáriai asszony így válaszolt: Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamáriai asszonytól kérsz inni? A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamáriaiakkal. Jézus ezt felelte neki: Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő v izet adott volna neked.Uram, mondta erre az asszony, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt? Jézus ezt mondta neki feleletül:Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne. Erre az assony kérte: Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni.(Jn 4,4-15) Jézus ezt a vizet a másvilágon adja: A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből (Jel 21,6b)