A Harmadik Lelki Ábécéskönyv 11.

5. Vizsgálódj, szerezz tapasztalatot, és egyre javítsd, amit csinálsz.

Examina y hazte experto, y afina tus obras todas.
Miért kapjuk a belső örömet?

 
Azzal szeretném bebizonyítani, hogy a mennyei dolgok megízlelése nem ideig való jutalom és nem elköszönés az örök jótól, hogy a Szentírásban található érvet hozok, miszerint az olyan ideig való jutalmakban, amelyek megfosztanak minket az örök jutalomtól, csak a gonoszoknak van részük: "Mi részünk van Dávid házában, és miféle örökségünk Izáj fiában?" Amikor ez a nép megvetette Dávid házának örökrészét, akkor valójában az örök jókat vetették el, és Izáj fia örökségének semmibe vevése Krisztus kegyelmeinek elutasítása, aki által kellett volna részesülniük az örökségben. A Szentháromság Izajás szavait alkalmazza ezekre: "Ha kegyelmet is kap az istentelen, nem tanul igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem látja meg az Úr dicsőségét."Isten megszánja az istentelen embereket, ad neki valami jutalmat, bár ideig valót, amit nem is érdemelnek meg. Mivel a földi jutalmak az embert a felé az ország felé vonzzák, ahonnan a jutalom származik, Isten megállapítja, hogy az ember nem tanul igazságot, mert gonoszságában azt is rosszá teszi, ami önmagában jó. Miután gonoszságot művelt az igazak földjén, ami az Úr Egyháza, nem látja meg Isten dicsőségét, szennyes szíve és silány szolgálata a megérdemelt jutalmat kapja, az igazak viszont, akiknek a szíve mentes a világi aggodalmaktól, megízlelik a dicsőséget a szemlélődés gyönyörűségében. Ha Isten azzal akarna jutalmazni valakit, hogy csak mennyei dolgokat ízleltet meg vele, az áhítat szellemét és ajándékát, akkor maga az Úr adna alkalmat neki arra, hogy az így megjutalmazott ember megpecsételje a szerződést, és arra vállalkozzon, hogy örök javakban legyen része. Ha a megízlelés kedvet csinál neki, akkor megkeresi a módját, hogy még többhöz jusson, és félretesz minden más gondot ennek során, amikor pedig felfedezi az utat Isten parancsolataiban, engedelmeskedik azoknak, és csatlakozik Dávidhoz, így szólván az Úrhoz: "Késztetem a szívem, hogy megtegye igazságodat a jutalomért". Így fogja tudni megvásárolni az Isten országát, amely, mint kifejtettük, megvehető. Bevallom, és igazán hiszem, hogy sok bűnös tér Istenhez azáltal, hogy vágyakozik az isteni édességre, és már leírtuk, milyen nagyszerű tud lenni ez a vágyakozás, és mennyire bíztatnak rá a szentek. Nem gondolom, hogy Isten valaha is megadja ezt jutalmul olyanoknak, akik a kárhozatra rendeltettek, mert őket a hús gyönyöreivel, földi gazdagsággal és világi tisztségekkel fizeti ki. Persze azt sem tagadom, hogy Isten megtehetné ezt, mert az ő Fölsége számára semmi sem lehetetlen. Azt is gondolom, hogy a pokolban sokan vannak, akik valamikor Isten barátai voltak, és élvezték szeretetét és kegyelmét. Sok nagy gyönyörűséget kaptak Istentől, de nem azért, mert Isten ezt búcsúajándéknak szánta nekik. Nem hinném ezt, ha a Szentírás nem állítaná, és ami a másik elméletet illeti, nyitva áll a kétely előtt, azért nem szabad igaznak tartanunk. Ha viszont az ő Fölsége engem a pokolra szánt, mint ahogy rengeteg bűnöm miatt ezt érdemelném, akkor alázattal kérem Fölségét, hogy ha valaki mással ilyen fizetséget alkalmazott, akkor velem is tegye meg, hogy legalább egy pillanatig élvezhessem az isteni szeretetet, amire ez a fizetség állhatatosan sarkallja a jámbor ember szívét. Csupa ostobaság lenne azt mondani, hogy a szemlélődés gyönyörűségét olyan is élvezheti, aki halálos bűnben van. Ahogy minden ajándék esetében, ha eltűnik belőle a szeretet, ami Szent Pál szerint egyedül üdvözít, a többi semmivé válik.