Ferenc pápa: Bárcsak éreznénk, mekkora éhség van az evangéliumra a világban!
Január 24-én a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt a Szentatya az evangelizálás fontosságáról szólt. Elsősorban a társadalom kisemmizettjeinek kell hirdetnünk az örömhírt. Azt kérte: kérdezzük meg magunktól, evangelizátorok vagyunk-e. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
Lukács
evangélista a mai evangéliumban, mielőtt bemutatja Jézus programbeszédét
Názáretben, összefoglalja röviden evangéliumhirdető tevékenységét. A Szentlélek
erejében végzi ezt a tevékenységet: szava eredeti, mert feltárja az Írások
értelmét; szavának tekintélye van, mert még a tisztátalan lelkeknek is
parancsol, azok pedig engedelmeskednek neki (vö. Mk 1,27). Jézus különbözik
kora tanítóitól: például nem nyitott iskolát a törvény tanulmányozására, hanem
vándorként prédikál, és mindenhol tanít: a zsinagógákban, az utcákon, a
házakban. Állandóan úton van! Jézus Keresztelő Jánostól is különbözik, aki
Isten küszöbönálló ítéletét hirdeti, Jézus viszont az Atya megbocsátását.
Most
pedig képzeletben mi is lépjünk be a názáreti zsinagógába, abban a faluban,
ahol Jézus felnőtt és harmincéves koráig élt. Az, ami ott történik, fontos
esemény, mely bemutatja Jézus küldetését. Feláll, hogy felolvasson a
Szentírásból. Kinyitja Izajás próféta könyvtekercsét, és felolvassa a szakaszt,
amelyben ez áll: „Az Úr Lelke van rajtam, felkent engem, hogy elvigyem az
örömhírt a szegényeknek” (Lk 4,18). Miután az ott lévők egy darabig csendben
várakoztak, mindenki ámulatára így szólt: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az
imént hallottatok” (Lk 4,21). Elvinni az örömhírt a szegényeknek: ez Jézus
küldetése, ezt ő maga mondja; de ez a küldetése az egyháznak is, és minden megkeresztelt
embernek az egyházban. Kereszténynek lenni és misszionáriusnak lenni ugyanazt
jelenti! Hirdetni az evangéliumot a szavunkkal, és azt megelőzően az életünkkel
– ez a fő feladata a keresztény közösségnek és a közösség minden tagjának.
Jézus az örömhírt mindenkinek szánja, senkit sem zár ki belőle, de előnyben
részesíti a szenvedőket, a betegeket, a társadalom kisemmizettjeit.
Tegyük
fel a kérdést magunknak: mit jelent evangéliumot hirdetni a szegényeknek?
Elsődlegesen azt jelenti, hogy közeledünk feléjük, örömmel szolgáljuk őket,
felszabadítjuk őket az elnyomásból, s mindezt Krisztus nevében és Krisztus
Lelkével, mert Jézus Krisztus Isten evangéliuma, ő Isten irgalma, ő Isten
szabadítása, ő az, aki szegénnyé lett, hogy szegénységével gazdaggá tegyen minket.
Izajás szövege, melyet Jézus apró hozzáadásai még erősebbé tesznek, arra utal,
hogy Isten közénk érkezett országának messiási meghirdetésével elsősorban a
kirekesztettekhez, a foglyokhoz, az elnyomottakhoz kell fordulni.
Ezek
az emberek Jézus korában valószínűleg nem álltak a hitközösség középpontjában.
Megkérdezhetjük magunktól: ma hűségesek vagyunk-e Krisztus programjához
plébániai közösségeinkben, a társulatokban, a mozgalmakban? Első helyen
szerepel-e a szegények evangelizálása, az örömhír nekik való elvitele?
Vigyázat! Ez nem pusztán szociális segítségnyújtást, még kevésbé politikai
tevékenységet jelent! Arról van szó, hogy felkínáljuk Isten evangéliumának
erejét, amely megváltoztatja a szívet, begyógyítja a sebet, átalakítja a
személyes és társadalmi kapcsolatokat a szeretet logikája szerint. A szegények
vannak ugyanis az evangélium középpontjában!
Szűz
Mária, az evangélium hirdetőinek anyja segítsen minket, hogy erősen megérezzük,
mekkora éhség és szomjúság van az evangéliumra a világban, de főképpen a
szegények szívében és testében! Segítsen minket, hogy valamennyien és minden
keresztény közösség konkrét tanúságot tegyünk a Krisztus által nekünk adott
nagy irgalmasságról!
* * *
A
Szentatya szavai az Angelus után:
Kedves testvéreim!
Kedves testvéreim!
Szeretettel
köszöntelek mindnyájatokat, akik Olaszország és más országok plébániáiról
érkeztetek, hasonlóképpen a társulatokat és a családokat is!
Külön
is köszöntöm a zafrai diákokat és a spanyol Cervellóból jött híveket; a Keresztény
elmélkedés világközössége által szervezett konferencia résztvevőit;
valamint a Bari-Bitonto főegyházmegyéből, a Tarcentóból, Marosticából,
Pratóból, Abbiategrassóból és Pero-Cerchiatéból érkezett híveket.
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak, és kérlek, ne feledkezzetek el
imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése