A Jelenések könyvéből
5, 1-14
Megváltottál minket Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből
Megváltottál minket Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből
Én,
János látomásomban a trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt
könyvtekercset láttam, amely hét pecséttel volt lepecsételve. Aztán láttam egy
hatalmas angyalt, aki harsány hangon kérdezte: „Ki méltó rá, hogy kibontsa a
tekercset, feltörje pecsétjeit?” De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a
földön, sem a föld alatt kibontani és elolvasni a tekercset. Erre sírva
fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni. Ekkor a
vének közül az egyik így szólt hozzám: „Ne sírj! Nézd, győzött az oroszlán Júda
törzséből, Dávid sarja, ő majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét.” Most
azt láttam, hogy a trón és a négy élőlény és a huszonnégy vén között ott áll a
Bárány, mintha leölték volna. Hét szarva volt, és hét szeme; ezek az Isten hét
szelleme, akiknek küldetésük az egész földre szól. (A Bárány) odament, és
átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet. Amikor átvette a könyvet, a négy
élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek,
és tömjénnel tele aranycsészéje; ezek a szentek imádságai. Új éneket énekeltek:
„Méltó vagy, Uram, hogy átvedd a könyvet, és feltörd pecsétjeit, mert megöltek,
de megváltottál minket Istennek véred árán minden törzsből, nyelvből, népből és
nemzetből. Istenünk országává és papjaivá tettél minket, és uralkodni fogunk a
földön.” Ahogy néztem a trónt, az élőlények és a vének közül angyalok seregének
hangját hallottam. Számuk tízezerszer tízezerre és ezerszer ezerre rúgott.
Harsányan zengték: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a
gazdagság és a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!” Majd
hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben, a földön, a föld alatt és a
tengerben az egész világmindenséggel egyetemben ezt harsogta: „A trónon ülőnek
és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!” A négy
élőlény így felelt: „Ámen”, a vének pedig leborultak, és imádták (az
örökkön-örökké élőt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése