Ferenc pápa homíliája Mindenszentek napján: Aki zűrzavart teremt, az nem boldog

A Campo Verano temetőben - ANSA

Ferenc pápa november elsején Mindenszetek ünnepén, vasárnap délután a Campo Verano római nagytemetőben szentmisét mutatott be az elhunytak lelkiüdvéért. A szentmise homíliájában a Máté evangélium hegyi beszédének a nyolc boldogságát elemezte.

A boldogság felé az út árral szemben halad

„Az evangéliumban a galileai tó közelében egy hegyen a tanítványait és a tömeget tanító Jézust hallgattuk” – kezdte beszédét a pápa. „A feltámadt és élő Jézus szavai nekünk is jelzik, hogy az igazi boldogság elérésének az útja az az út, mely a mennybe vezet. Nehéz megérteni ezt az utat, mert árral szemben halad, de maga az Úr mondja, hogy aki ezen az úton jár, előbb vagy utóbb boldog lesz.

Aki kiüresíti a szívét és szabad marad, azt a mennyek országa várja

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa”. Megkérdezhetjük, hogy miként lehet boldog egy lélekben szegény ember, akinek egyetlen kincse a menynek országa? Ennek értelme pedig az, hogy aki kiüresíti a szívét és szabad marad az evilági dolgoktól, ez a személyt a mennyek országa várja” – emelte ki a pápa.

Boldogok, akik megérzik a szívükben a maguk és mások fájdalmát

„Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket”. De hogyan is tudnak a sírók boldogok lenni? És mégis, aki az életében soha nem tapasztalt szomorúságot, szorongást és fájdalmat, soha nem fogja megismerni a megvigasztalódás örömét. Ellenben boldogok csak azok lehetnek, akik képesek részvevőnek lenni, akik képesek megérezni a szívükben a maguk és mások fájdalmát. Ezek boldogok lesznek – szögezte le a pápa – mert az Atyaisten gyengéd keze megsimogatja és megvigasztalja őket”.

Az Úr útja a gyengédség és a türelem útja

„Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Ezzel szemben mi hányszor vagyunk türelmetlenek, idegesek, készek mindig a panaszkodásra. Annyi elvárásunk van mások felé, de amikor bennünket illet a sor, akkor felemeljük a hangunkat, mintha a világ urai lennénk, miközben valójában Isten fiai vagyunk. Gondoljunk csak azokra az anyákra és apákra, akiket oly türelmetlenek a gyerekeikkel, akik szinte megőrjítik őket. Ez az Úr útja: a gyengédség és a türelem útja. Jézus megjárta ezt az utat, kiskorában üldöztetést és száműzetést szenvedett, míg aztán felnőttként a rágalmakkal, a cselszövéssel, a kelepcékkel, a hazugságokkal és hamis vádakkal szemben a törvényszék előtt mindent elviselt szelíden”.

Boldogok, akik készek befogadni egy nagyobb igazságosságot, amit csak az Isten tud adni

„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Igen, akiknek erős az igazságérzetük, nemcsak mások, hanem saját magunk iránt is, azok majd eltelnek vele, mert készek befogadni egy nagyobb igazságosságot, amit csak az Isten tud adni”.

Mindenkinek szüksége van megbocsátásra

„Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak”. Boldogok, akik meg tudnak bocsátani, akik irgalmasok mások iránt, akik nem ítélnek meg mindent és mindenkit, hanem mások helyzetébe próbálnak kerülni. Mindenkinek szüksége van megbocsátásra. Éppen ezért a mise elején annak ismerjük el magunkat, amik vagyunk, vagyis bűnösöknek. És ezt nemcsak mondjuk formailag, hanem ez az igazság: Uram, íme itt vagyok, irgalmazz nekem! Ha meg tudjuk bocsátani másoknak azt, amit magunknak kérünk, akkor boldogok vagyunk. Ahogyan mondjuk a Miatyánkban: Bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.

Boldogok, akik minden nap türelmesen békét és kiengesztelődést vetnek el

„Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket”. Nézzünk csak azok arcába, akik körüljárva konkolyt hintenek, boldogok ők? – kérdezte a pápa. Akik mindig csak az alkalmat keresik, hogy zűrzavart keltsenek, és hogy kihasználják a másokat, nos, boldogok ők? Nem , nem lehetnek boldogok! Ellenben azok, akik minden nap türelmesen békét vetnek, békét és kiengesztelődést teremtenek, azok valóban boldogok, mert ők a mennyei Atyánk igazi gyermekei, aki mindig és csak békét vet le, odáig menően, hogy a saját Fiát küldte el nekünk, mint a béke magját az egész emberiségért”.

Engedjük magunkhoz Isten megbocsátását

Kedves testvéreim, ez a szentség útja és ez a boldogság útja” – folytatta pápa. „Ezt járta meg Jézus, sőt maga ez az Út: aki vele jár és aki rajta keresztül halad, az belép az életbe, az örök életbe. Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy mindig egyszerűek és alázatosak legyünk, kérjük a kegyelmet, hogy tudjunk sírni, a kegyelmet, hogy szelídek legyünk. Kérjük a kegyelmet, hogy dolgozzunk az igazságosságért és a békéért, és mindenekelőtt a kegyelmet, hogy engedjük magunkhoz Isten megbocsátását, hogy aztán mi is az irgalmasság eszközei lehessünk”.

„Így tettek a szentek is, aki megelőztek bennünket a mennyei hazába menet. Ők elkísérik a  földi zarándokutunkat, és bátorítanak bennünket, hogy menjünk tovább. Közbenjárásuk segítsen minket, hogy Jézus útján járjunk és elnyerjük a boldogságot elhunyt testvéreink javára, akikért felajánljuk ezt a szentmisét” – fejezte be homíliáját Ferenc pápa.