A Bölcsesség könyvéből
4, 7 – 5,
5
Kedvét találta lelkében az Úr
Kedvét találta lelkében az Úr
Az igaznak, ha időnap előtt hal is meg,
nyugalomban lesz része. Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ
az évek számától. Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az ősz
haj, és a bűntelen élet, mint a magas kor. Mivel kedves volt Isten előtt, szerette
az Isten, és elvitte, mert bűnösök közt folyt az élete. Elragadta, hogy a
gonoszság ne ártson értelmének, és az álnokság el ne csábítsa a lelkét. Mert a
bűn igézete elhomályosítja a jót, és a szenvedély bódulata megrontja az
ártatlan lelket. Aki korán tökéletes lett, nagy kort ért meg. Kedvét találta
lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a romlottság köréből. Látják ezt az
emberek, de nem értik, és nem veszik szívükre, hogy kegyelem és irgalom vár az
Úr választottaira, és oltalom a szentjeire. Az elhunyt igaz elítéli az élő
istenteleneket, és a korán beteljesedett ifjúság a bűnösnek években gazdag
életét. Mert látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle az
Úr, és miért helyezte biztonságba. Látják, és becsmérlőleg szólnak róla, de az
Úr majd gúnyt űz belőlük. Akkor hullává lesznek, megvetetté és gúnynak tárgyává
a holtak közt örökre. Mert letaszítja őket, úgyhogy meg sem mukkannak,
velejükig megrendíti őket; végső pusztulásra jutnak, gyötrődniük kell, és
elenyészik az emlékük. Reszketve jelennek meg számot adni bűneikről, és
gaztetteik vádlóként lépnek föl ellenük. Akkor az igaz teljes biztonsággal áll
szemben azokkal, akik sanyargatták, és lebecsülték a fáradozását. Amikor ezt
látják, iszonyú félelem fogja el őket, és nem tudnak hová lenni annak nem várt
üdvössége miatt. Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében:
Ez az, akit egykor kinevettünk, és akiből gúnyt űztünk. Mi esztelenek!
Életmódját őrültségnek tartottuk, és halálát dicstelennek. Hogy lehet az, hogy Isten
fiai közé sorolták, és a szentek között van az osztályrésze?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése