Mindenszentek

Mindenszentek

Akik nyertek

 
A történet a képzeletem szüleménye. A fiú a zsebpénzéből minden héten vásárolt egy sorsjegyet. Egész héten takarékoskodott, hogy a sorsjegy ára megmaradjon péntekig. Az iskola után mindig ugyanahhoz az árushoz ment, minden pénteken ugyanabban az időben érkezett, mindig azt a sorsjegyet vásárolta és mindig egy 500 forintossal fizetett. Aztán leült megszokott padjára a parkban és amikor a közeli templom toronyórája kettőt ütött, ő elkezdte kaparni a sorsjegyet. Ha három egyforma számot talált, nyert! Szertartássá vált számára a sorsjegyvásárlás, mert abban bízott, hogy ha pontosan ugyanazt teszi minden héten, egyszer biztosan szerencséje lesz és nagyobb összeget fog nyerni. Az egyik pénteken kissé tovább kellett az iskolában maradnia, ezért később ért az árushoz. Útközben már bosszankodott, hogy nem a megszokott időben történik minden. Az árus azzal fogadta, hogy elfogyott az ő kedvenc sorsjegye, ezért más fajtát adott neki, majd pedig az ő padja is foglalt volt, máshol kényszerült leülni. Ez nem az én napom, nem lesz szerencsém! - gondolta magában. Lekaparta az első négyzetet, de szám helyett az volt odaírva, hogy „Örök élet.” Meglepődött és kaparni kezdte a következőt, de ott is ezt találta: „Örök élet.” Végül a harmadikat is lekaparta és ott is ezt olvasta: „Örök élet.” A toronyóra éppen hármat ütött, majd megszólaltak a harangok, de a fiú meg sem hallotta. Felkelt és a kukába hajította a sorsjegyet. Nyertél? - kiáltott felé az árus. Dehogy, nyomdahibás - válaszolta és hazament. A történet csak a képzeletem szüleménye?
Ma, mindenszentek napján azokat ünnepeljük, akiket szentként és boldogként tisztel Egyházunk, s akik hitünk szerint eljutottak az üdvösségre, az örök életre. Nem a szerencsében bíztak, nem a sorstól várták életük nagy fordulatát, hanem észrevették azt az utat, amelyet Isten jelölt ki számukra. Nem találtak ki a maguk számára szokásokat, amelyekhez éveken át ragaszkodtak volna, hanem engedték, hogy Isten vezesse őket életük során, néha olyan utakra, amit korábban elképzelni sem tudtak. A szentek nagysága abban áll, hogy egészen Istenre bízták magukat. Felismerték, hogy bármilyen szokatlant, ismeretlent kér tőlük az Úr, azt kell megtenniük üdvösségük érdekében. Az ünnep evangéliuma Jézus tanítását, a nyolc boldogságot tartalmazza. Olyan ezt a szöveget olvasnunk, mintha a hegyi beszéd „sorsjegyéről” sorra bukkannának elénk a kijelentések arról, hogy miként lehetünk boldogok, hogyan juthatunk el az örök életre. Elsőként ez válik olvashatóvá számunkra: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3). Aztán sorban jönnek a következők arról, hogy boldogok a sírók, a szelídek, az éhezők és szomjazók, az irgalmasok, a tisztaszívűek, a békességszerzők és boldogok az üldözöttek. Bármennyire is furcsának, ellentmondásosnak tűnnek Jézus szavai, nagy hiba volna részünkről nyomdahibásnak minősíteni az evangéliumnak ezt a lapját és szemetesbe dobni, mint értéktelen papírfecnit.
Döntsd el: a szerencsédet keresed vagy a boldogságodat? A földi élet szerencséjét vagy az örök életet? A szentek nyertek. Örök életet Istentől. Nekem kell-e a főnyeremény?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Erősítsd bennünk a mennyország utáni vágyat! Földi életünket úgy kell élnünk, hogy teljesítjük kötelességeinket ebben a világban és igyekszünk szebbé tenni a teremtett világot, jobbá tenni embertársaink életét. Bár ez a világ csak ideiglenes otthonunk, hiszen a mennyei Atya mindannyiunkat az örök életre hív. Hisszük, hogy akiket Egyházunkban szentként és boldogként tisztelünk, eljutottak a mennyországba, amely az ő legfőbb vágyuk volt. Segíts minket, hogy közbenjárásukra és példájukat követve mi is eljussunk az üdvösségre!