2015. november 7., szombat

Zsolozsma CCCVIIL.



A Makkabeusok első könyvéből 
9, 1-22 J
Júdás elesik a háborúban

 
Amikor Demetriusz meghallotta, hogy Nikanor és csapatai elestek a harcban, másodszor is elküldte Júda földjére Bakchideszt és Alkimuszt serege jobb szárnyával. Galilea felé tartottak, és ostrom alá vették az Arbela vidékén fekvő Mezalotot. Elfoglalták, és sok embert megöltek.A 152. esztendő első hónapjában Jeruzsálem előtt vertek tábort. Aztán fölkerekedtek, és húszezer gyalogossal és kétezer lovassal Beerzet alá vonultak. Júdás egy háromezer férfiből álló válogatott sereggel Eleazában ütötte fel a táborát. Amikor a töméntelen csapatot megpillantották, nagyon megrémültek, és sokan megszöktek a táborból. Csak nyolcszáz férfi maradt ott belőlük. Amikor Júdás látta, hogy serege felbomlott, a harc pedig elkerülhetetlen, nagyon elcsüggedt, mert már nem volt rá ideje, hogy összegyűjtse őket. Teljesen magába roskadt, és így szólt a megmaradottakhoz: „Rajta, rontsunk rá ellenségeinkre! Hátha mégis legyőzzük őket.” Le akarták róla beszélni: „Nem vagyunk rá képesek – mondták. Mentsük inkább az életünket. Aztán majd visszatérünk testvéreinkkel, és fölvesszük velük a harcot. Most túl kevesen vagyunk.” Júdás azonban így felelt: „Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem, és meneküljek előlük! Ha elérkezik az ideje, bátran meghalunk testvéreinkért. De nem hagyjuk, hogy becsületünkön szégyenfolt essék.”Ezzel a sereg kitört a táborból. Azok szembeszálltak velük. A lovasság kettéoszlott. A parittyások és az íjászok – a bátrabb előharcosokkal egyetemben – a sereg élén nyomultak előre. Bakchidesz maga a jobb szárnyon tartózkodott. A csatasorok két oldalról közeledtek, s zengtek a kürtök. Júdás is megfúvatta a kürtöket. A föld megremegett a harci zajtól. Reggeltől estig folyt a küzdelem. Akkor Júdás észrevette, hogy Bakchidesz seregének a zömével a jobb szárnyon van. A bátrak mind csatlakoztak hozzá, és legyőzték a jobb szárnyat. Egészen a hegység szélső lejtőéig üldözték őket. Amikor a bal szárnyon a szírek észrevették, hogy a jobb szárnyat szétverték, megfordultak, és gyalog Júdás és emberei nyomába eredtek. Kemény csata volt, mindkét oldalon sokan megsebesültek és elestek. Júdás is elesett, a többiek pedig menekültek. Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és Modinban atyáik sírboltjába temették. Egész Izrael megsiratta, és nagy gyászt tartott. Sok napig gyászoltak, és mondogatták: „Hogy eshetett el a hős, aki Izraelt megszabadította?”Júdás történetének többi részét, harcait és véghezvitt hőstetteit, nagyszerű cselekedeteit nem jegyezték föl, annyi volt belőlük.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése