Zsolozsma CCCXXVIII.

Báruk próféta könyvéből 

1, 14 – 2, 5; 3, 1-8
A bűnbánó nép könyörgése 

Olvassátok fel ezt a könyvet, amelyet küldünk nektek: hangozzék el az Úr házában, az ünnep napján, az összejövetel napján, és mondjátok: „Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a szégyenkezés azonban a mienk ezen a napon, Júda fiaié, Jeruzsálem lakóié, királyunké, vezetőinké, papjainké, prófétáinké és atyáinké, mivel vétkeztünk az Úr színe előtt, nem engedelmeskedtünk neki, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, pedig az Úr parancsai szerint kellett volna élnünk, amelyeket elénk tárt. Attól a naptól fogva, hogy atyáinkat kihozta Egyiptom földjéről, egészen a mai napig engedetlenek voltunk Urunk, a mi Istenünk iránt, és vonakodtunk a szavára hallgatni. Ezért ránk tört a baj és az átok, amellyel az Úr megfenyegetett szolgája, Mózes által, amikor atyáinkat kivezette Egyiptom földjéről, hogy nekünk adja a tejjel-mézzel folyó országot, s az átok rajtunk is maradt mind a mai napig. Nem hallgattunk az Úr szavára, amelyet a hozzánk küldött próféták közvetítettek, hanem mindenki saját szívének gonosz hajlamát követte, és idegen isteneknek szolgáltunk, és azt tettük, ami nem tetszett az Úrnak, a mi Istenünknek.Ezért az Úr beváltotta szavát, amelyet kimondott ellenünk, az Izrael fölött ítélkező bírák ellen, királyunk ellen, elöljáróink ellen, Izrael és Júda népe ellen. A mérhetetlen ég alatt sohasem történt ahhoz hasonló, amit Jeruzsálemben véghezvitt, egészen úgy, ahogy Mózes könyvében meg van írva, hogy közénk tartozó emberek közül némelyek saját fiaik, mások meg saját lányaik húsát ették meg. Aztán kiszolgáltatta őket azoknak az országoknak, amelyek körülöttük vannak, hogy megvetés és gyalázat tárgya legyenek körös-körül minden nép körében, ahova szétszórta őket. Alájuk kerültünk, nem föléjük, mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, és nem hallgattunk a szavára. Mindenható Urunk, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád! Hallgass meg, Urunk, és légy irgalmas! Vétkeztünk színed előtt. Te örökké uralkodol, mi meg elvesszünk örökre? Mindenható Urunk, Izrael Istene, hallgasd meg Izrael halálra szántjainak és azok fiainak a könyörgését, akik vétkeztek ellened, akik nem hallgattak Uruk, Istenük szavára; ezért szakadtak ránk a csapások. Ne gondolj többé atyáink bűneire; ebben az órában gondolj inkább saját kezedre és nevedre. Igen, Urunk, te vagy a mi Istenünk, s mi dicsőítünk téged, Urunk! Te oltottad szívünkbe félelmedet, hogy segítségül hívjuk a nevedet. Dicsőítünk téged számkivetésünkben, hiszen eltávolítottuk szívünkből atyáink minden gonoszságát, amellyel vétkeztek színed előtt. Nézd, mi még ma is abban a fogságban vagyunk, amelybe kiszórtál bennünket, hogy iszonyat, átok és büntetés legyünk atyáink minden bűne miatt, akik eltávolodtak az Úrtól, a mi Istenünktől.”