Zsolozsma CCCXXIX.

Báruk próféta könyvéből 

3, 9-15. 24 – 4, 4
Izrael a bölcsesség útján juthat el az üdvösségre 

Halld meg, Izrael, az élet törvényét, figyeljetek, hogy szert tegyetek a tudásra! Izrael, miért vagy ellenséged országában, miért? Megöregedsz idegen földön? Beszennyezed magad halottakkal, s azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba? Elhagytad a bölcsesség forrását! Ha az Úr útjain jártál volna, akkor otthon laknál, békében mindörökké. Tanuld meg, hol van a tudomány, hol az erő, hol az értelem, s akkor megtudod azt is, hol a maradandóság és az élet, hol a szem ragyogása és a béke. De ki fedezte föl a helyét, és ki hatolt el kincseihez? Ó, Izrael, milyen nagy az Isten hajléka, milyen messze terjed a birtoka: nagy és határtalan, magas és mérhetetlen! Itt születtek az óriások, a régi kor hírességei, a daliás és harcos emberek. De Isten nem választotta ki őket, nem mutatta meg nekik a tudás útját. Elvesztek, mert nem volt tudományuk, elvesztek esztelenségük miatt. Ki száll fel az égbe, hogy megragadja és lehozza a felhőkből? Ki kel át a tengeren, hogy fölfedezze és idehozza tiszta aranynak? Senki sem találta meg az útját, nem fogta fel ösvényeit. De ismerte az, aki mindent tud, ő átvizsgálta értelmével; ő, aki mindörökre megalkotta a földet, és betöltötte élőlényekkel; ő, aki küldi a fényt, és az eljön, de ha visszahívja, az remegve engedelmeskedik. A csillagok vidáman ragyognak helyükön, de ha ő szólítja őket, azt felelik: „Itt vagyunk.” Vidáman csillognak Alkotójuk előtt. Ő a mi Istenünk, senki sem hasonlít hozzá. Ő felkutatta a tudás minden útját, s átadta Jákobnak, a szolgájának, és Izraelnek, akit szeretett, így jelent meg a földön, és társalgott az emberekkel. Az Isten parancsának könyve az a törvény, amely örökre megmarad. Aki megtartja, élni fog, aki elhagyja, meghal. Térj vissza, Jákob, és öleld magadhoz, járj fényének világosságában! Ne engedd át dicsőségedet másnak, a kiváltságodat más népnek! Boldogok vagyunk mi, Izrael fiai, mert Isten tudtunkra adta, hogy mi tetszik neki.