Ferenc pápa: Isten nem hagyja magukra az igazakat

Isten soha nem hagyja magukra az igazakat, míg azok, akik gonoszságot hintenek, olyanok, mint az ismeretlenek, akiknek az ég nem jegyzi a nevét. Erről tanított október 8-án, csütörtökön reggel Ferenc pápa a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Egy bátor édesanya, férjjel és három gyermekkel, még negyvenéves sincs, és egy rosszindulatú daganat az ágyhoz szögezi. Miért? Egy idős asszony, akinek szívét imádság tölti meg, a fiát meggyilkolta a maffia. Miért? A pápa hangja felerősíti a kérdéseket, amelyek oly sok ember gondolataiba hasítanak éles késként; akiknek erős hitét próbára teszik az élet tragédiái – fogalmazott homíliájában Ferenc pápa.

Miért történik ez, milyen előnyünk származik abból, hogy betartjuk Isten parancsait? Míg a gőgöseknek, akik rosszat tesznek, sokasodnak, próbára teszik az Istent, semmi bántódásuk nem esik? (vö. Mal 3,13–20) – utalt Malakiás könyvére a Szentatya. – Hányszor látjuk ezt a valóságot a rossz emberekben, akik ártanak másoknak, és az életben látszólag minden jól megy nekik: boldogok, mindenük megvan, amire vágynak, nem szenvednek hiányt semmiben. Miért, Uram? Ez a sok „Miért?” egyike… Miért van az, hogy annak az arcátlannak, aki senkivel nem törődik, se Istennel, se másokkal, aki igazságtalan és gonosz is, minden sikerül az életben, mindene megvan, amit akar, és mi, akik jót akarunk tenni, annyi gonddal küszködünk?

A választ erre a miértre a pápa a Zsoltárok könyvéből merítette a napi liturgia alapján: „Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, aki az Úr törvényében leli meg gyönyörűségét” (vö. Zsolt 1). Most nem látjuk a gyümölcsét a szenvedésnek, amit ezek az emberek elviselnek, akik hordozzák keresztjüket. Éppúgy, ahogy nagypénteken és nagyszombaton nem látszottak a gyümölcsei a keresztre feszített Istenfiúnak, az ő szenvedésének. És mégis, mindaz, amit tenni fog, sikerül majd. Mit is mond a zsoltár a bűnösökről, akikről mi azt hisszük, hogy minden dolguk sikerül? „Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.” (vö. Zsolt 1,4)

A bűnösök útja kapcsán, mely a semmibe vész, Ferenc pápa idézte a dúsgazdag ember és a szegény Lázár evangéliumi példabeszédét.

Ez a példázat a kilátástalan nyomorúságot jelképezi, szemben a bővelkedővel, aki az asztaláról lehulló morzsát is megtagadja a szegénytől. Érdekes, hogy ennek az embernek nem mondják a nevét – jegyezte meg a Szentatya. – Csak egy jelzővel illetik: gazdag. Isten emlékkönyvében nem szerepel a gonoszak neve. Csak annyi: egy gonosz, egy csaló, egy kizsákmányoló… Nincs nevük, csak jelzőjük.

Azok az emberek viszont, akik az Úr útján igyekeznek járni, Fiával együtt lesznek, akinek van neve: az Üdvözítő Jézus. Olyan név ez, amit nehéz felfogni, megmagyarázhatatlan a kereszt megpróbáltatása miatt és mindazért, amit el kellett szenvednie értünk – tette hozzá csütörtök reggeli homíliájában Ferenc pápa.