Évközi huszonhetedik hét szombatja

Évközi huszonhetedik hét szombatja

A csütörtöki evangélium kapcsán már láttuk, hogy Lukács evangélista úgy állítja elénk Mária személyét, mint a hívő közösség mintaképét. Mária nagysága nem egyszerűen abban áll, hogy ő a Megváltó édesanyja és anyai kapcsolat fűzi az Üdvözítőhöz, hanem abban, hogy tökéletesen engedelmeskedik Isten akaratának, azaz mindent megtesz, amit Isten kér tőle. Pontosan ezért lehet példakép számunkra. Ezt a gondolatot folytatja és erősíti meg a mai evangéliumi jelenet, amelyben egy ismeretlen asszony a tömegből felkiáltva magasztalja Jézus édesanyját, boldognak nevezve őt.
Jézus nem utasítja vissza az édesanyját illető dicséretet, de továbbviszi a gondolatot azzal, hogy legalább ilyen boldognak nevezi azokat, akik hallgatják és megtartják Isten szavát. Mária legfőbb érdeme, hogy teljes szívvel-lélekkel hallgatott Isten szavára még akkor is, ha nem értette meg azt teljesen. Ahogyan folyamatosan megismerte Isten vele kapcsolatos tervét, úgy fokozatosan átadta magát az isteni akaratnak, hogy üdvösségünk szolgálója legyen, s ennek megfelelően egyre növekedett boldogsága.
Ha nyitott szívvel és azzal a készséggel hallgatom Isten üzenetét, hogy azt megvalósítom, én is a boldogok közé tartozom. Ha a figyelemben és az odaadásban követem Máriát, megtapasztalom Isten szavának felemelő és üdvözítő erejét.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Azt ígérted, Urunk, hogy bensőséges kapcsolat fűződik közötted és lelkünk között. Bennünk akarod folytatni jóságos életedet. Bennünk akarsz örülni mindennek, ami jó és szép. Velünk akarsz dolgozni, küzdeni és szenvedni. Bennünk és általunk akarod, hogy a világban megvalósuljon Atyád szent akarata. Bennünk is imádni akarod Atyádat, szavakba nem foglalható imádsággal.
Várnagy Antal