Évközi huszadik hét hétfője

Évközi huszadik hét hétfője

A mai evangéliumi történet nem példabeszéd, nem egy kitalált eset, hanem minden okunk megvan arra, hogy egy valóságban megtörtént találkozásra gondoljunk. A gazdag ifjú ezt kérdezi: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” (Mt 19,16). Jézus a fontosabb mózesi törvények felsorolásával válaszol, majd pedig a tökéletesség magasabb formájára hívja meg az ifjút, amikor vagyonának eladására és a szegényeknek való odaadására szólítja fel őt. Sajnos ez utóbbira ő képtelen, ezért szomorúan eltávozik.
Bár a találkozás rossz fordulatot vesz, mégis pozitív üzenetet hordoz számunkra. Elsőként érdemes odafigyelnünk arra, hogy az ifjú Jézushoz fordul kérdésével. Olyan személynek tartja őt, aki meg tudja mutatni számára az örök élet felé vezető utat. Másodszor: az ifjúban van valamiféle elégedetlenség önmagával és saját vallásosságával szemben. Bár saját szavai szerint megtartja a törvényeket, mégis mindezt kevésnek tartja, többet szeretne tenni, és megvan benne a készség, hogy elinduljon a Jézus által mutatott úton. Harmadszor pedig ott él a szíve mélyén az örök élet vágya, arra is gondol, ami a földi élet után lesz.
Ezek az alapvető szempontok segítsenek minket abban, hogy Jézus vezetését kérjük az örök élet útján! Csak meg ne akadályozzon ebben minket az evilági vagyon és a földi kincsek szeretete!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Tudom, Istenem, hogy minél jobban közeledem hozzád, annál inkább részesedem a te jóságodból. A szentek a te közeledben váltak annyira tökéletes emberré, mert szüntelenül találkoztak veled. Te vagy, Uram, a végtelen jóság, az örök türelem és a mérhetetlen irgalmasság. Add, hogy mindig jobban hasonlítsak hozzád!
J. Schorderet