Árpádházi Szent István

Árpádházi Szent István

Aki sziklára épít

 
Egészen különleges, sziklára épített házról küldött valaki néhány képet. A hagyományos házakhoz egyáltalán nem hasonlított a vasszerkezetű, szinte teljesen üveggel borított épület, de a helyválasztás még érdekesebb volt. Egy legalább 100 méter magas sziklafal oldalához volt rögzítve az épület, a mélységben a hatalmas óceán. A garázs a ház tetején volt, ide lehetett érkezni autóval, majd onnan lemenni a házba. E különleges építészeti megoldás még nem létezik a valóságban, egy építésziroda tervezte, s ki tudja, lesz-e valaki, aki megépíttet magának egy ilyen sziklafalon függő házat.
Jézus egészen másfajta sziklára épített házról beszél az evangéliumi példázatban, amelyet ma, Szent István király ünnepén olvasunk az evangéliumban. Az ő korában még nem voltak építésztervezők, akik ennyire különleges házakat álmodtak volna, de a házakat építő emberek már abban az időben is jól tudták, hogy minden építménynek szilárd alapra van szüksége. Homokra vagy ingoványos talajra nem lehet építeni, mert az időjárás könnyen romba döntheti az épületet. Ha időtálló házat akar valaki építeni, akkor érdemes megfelelő helyet választania. Jézus azonban nem volt tervező, ezért kijelentését sem építészeti tanácsként kell értelmeznünk, hanem annak lelki mondanivalóját kell felfedeznünk.
Jézus hasonlatában a ház az ember életét jelenti, a mi keresztény életünket. A ház alapja az ő tanítása, pontosabban annak megvalósítása. A tanítást ugyanis nem elegendő hallgatni és helyeselni, hanem a keresztény ember ezen tanítás szerint él, megteszi mindazt, amire az Úr szavai ösztönzik. Oktalanság volna részünkről, ha megelégednénk az Úr tanításának elméleti ismeretével és nem törekednénk annak gyakorlati megvalósítására. Bölcsességről, okosságról tanúskodik az, ha valaki Krisztus tanításában találja meg azt az alapot, amelyre életét építi.
A ma ünnepelt Szent István király életében és tetteiben megmutatkozik ez a bölcsesség. Személyes életét Krisztus tanítása határozta meg: támogatta a szegényeket, megbocsátott ellenségeinek, gyakorolta a vendégszeretetet. Emellett azt akarta, hogy a magyar nemzet, a magyar emberek számára is ez legyen a szilárd alap. Azzal a szándékkal hívott hazánk földjére papokat és szerzeteseket, hogy a pogányságból a keresztény hitre vezesse a népet. E szándéka felismerhető továbbá egyházszervezői intézkedéseiben, valamint abban, hogy például a templomépítésekkel a nép vallásgyakorlatát igyekezett előmozdítani. A kereszténységet nem csupán politikai megfontolásból és nemzete jövőjének biztosítása érdekében választotta, hanem személyes meggyőződésből. Keresztény, életszentségre törekvő uralkodó volt, aki saját példáját állította népe elé. Az ő személyes példája alapozza meg annak hitelességét, hogy a keresztény hit megtartását ajánlja fiának, Szent Imre hercegnek az Intelmekben, és azt kérje tőle, hogy az ő utódaként és uralkodóként a népet is a Krisztusi tanítás útján vezesse.
Személyes életünkben, valamint családjaink és nemzetünk életében legyen Krisztus tanítása a jövőben is a szilárd alap!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! Magyar népünk Szent István királynak köszönheti, hogy a keresztény igazság útján elindult. Lelke mélyéig hívő, keresztény ember volt, aki cselekedeteiben Krisztust követte. Szent királyunk azzal a meggyőződéssel igyekezett a keresztény hitet terjeszteni országunkban, hogy ez a vallás erkölcsi mértéket és értéket ad az embereknek, az ország felemelkedését szolgálja és biztosítja népünk megmaradását évszázadokon keresztül. Segíts minket, hogy Szent István király példáját követve a földi haza építése mellett az égi haza, a mennyország felé törekedjünk!