Nagyszerda

Nagyszerda

Iz 50,4-9a                                                Mt 26,14.25

„Reggel fölébreszti fülemet.”(4)

Harmadik Ebed Jahve dal.

Dávid kapott a Messiásról látomást. Ebben hangzik el az a kijelentése, hogy: „Vágóáldozatot és ételáldozatot

nem kívántál,

Hanem készségessé tetted fülemet…

…ezért így szóltam: »Íme, eljövök!

A könyvtekercsekben meg van írva rólam,

hogy teljesítem akaratodat.« (Zsolt 40,7-8)

A Szolga teljesíti Ura akaratát, vállalja a megváltást. Az egyszerű szolgákat korán ébresztették a munkához, és már reggel kiosztották a napi tennivalókat. Jézus maga is –egész éjszakai ima után – reggel választotta ki apostolait, és tette őket hivatalosan άπόστολος- szá, azaz küldötté, apostollá.

Jézus maga a szolga ebben a harmadik Ebed Jahve dalban. Nem kis szenvedés volt az éjszakai elfogatás után népének véneitől elfogadni a kivettetést, a halálos ítéletet a káromkodás vádjával.

Reggel pedig meg kellett hallania a további galád terveket: átadják a pogányoknak, tehát olybá veszik, mint a nem-szent nép tagját. Ott aztán jön az ostorozás, arculverés, gyalázás, köpködés, tehát legaljasabb bántalmazások.

„Hátamat odatartottam…, …orcámat is…”(6) Tehát Jézus maga engedelmesen vállalja a szenvedést, nem rejti el arcát, nem menekül.

A kovakőből csiholják a tüzet: Jézus arcából a kegyetlenséggel az engedelmesség és szeretet tüzét gyújtották.

Jézus egyedül szenvedi el mindezt, de tudja, hogy Atyjánál igazságos jutalom várja. Ott nincsenek esélyei a hamis vádaknak, nem merik őt többé káromkodással vádolni. Mit hebegnek majd a Kaifások és csatlósaik? Régen elporladnak, megemésztik őket a molyok és kukacok.(9)

Ezt az izajási részletet későbbi hozzáadásnak minősítették a XIX.sz.-i ’tudósok’. Amikor a vita tetőfokon állt, előkerült egy Izajás tekercs, ez a részlet és a papirusz Izajás korabeli volt!