2015. április 2., csütörtök

NAGYCSÜTÖRTÖK



Triduum sacrum
 
A nagyhét három utolsó napját az Egyház Triduum sacrumnak nevezi, vagyis három szent napnak. Általában a liturgiának középpontja és tetőfoka Krisztusnak a keresztfán szenvedett áldozati halála, az újszövetség legszentebb és Istenhez egyedül méltó áldozati liturgiája. Ennek a három napnak szinte az egyedüli tárgya az újszövetségi áldozati báránynak levágása, az újszövetség ez igazi kegyelmekben gazdag pászka ünnepe. Így tehát ez a három nap is már az a Húsvét ünnepéhez tartozik, mert Krisztus halála és feltámadása együtt alkotja a Húsvét misztériumát. Ezért éles elválasztás nélkül megy át a nagyhét a húsvét hetébe; Nagyszombat már feltámadási és keresztségi ünnep. Ezek a napok egy egészet alkotnak s már az apostolok napjaitól kezdve böjttel és külön istentisztelettel megszentelt napok voltak. Komolyságukat és szentségüket az egész nagyhétre, sőt az egész liturgikus évre kiterjesztik. Innen erednek azok a sajátságos és tiszteletreméltó szertartások, melyeket az Egyház ezeken a napokon végez. A zsolozsmában, melyet Ténebrae-nek, azaz a sötétség zsolozsmájának is neveznek, Jeremiás siralmait, más néven a lamentációkat olvassa fel az Egyház, amelyeket a bűnös lélekre, vagy az Uráért gyászoló Egyházra kell vonatkoztatni. Az Egyház Nagycsütörtökön az Olajfák hegyén vérrel verítékező Üdvözítőnk halálfélelméről elmélkedik; pénteken, a Golgotán keresztre feszített Urunkkal együtt érezve szenved; szombaton a Szűzanyával a sírjában nyugovó Krisztus sebeit siratja. A szenvedés beata Passio,azaz boldogságot árasztó isteni tett; a kereszt pedig  crux gemmata a drágakövekkel ékesített diadaljel. A szentmise főtárgya csütörtökön az Eucharisztia.

NAGYCSÜTÖRTÖK
FERIA QUINTA IN COENA DOMINI
 
A római katolikus egyház a megváltásra emlékezik minden esztendőben, és ezt az Üdvözítő eljövetelére váró hosszú időt, sok ezer esztendőt, négy hét alatt idézi vissza. Ennek a felkészülésnek a neve: Advent, Úrjövet. A befejezése mindig december 25-e, Jézus születésének szabadon választott emlékünnepe. A következő nagy ünnep Jézus feltámadásának emléknapja: ideje változó, a tavaszi nap éj egyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap. Ehhez igazodik a felkészülési idő, a nagyböjt negyven hétköznapja, Hamvazószerdától Nagyszombatig. Ezek a hetek általános felkészülést jelentenek az utolsó hét, a nagyhét szerdájáig. Az utolsó hét csütörtökét, péntekét és szombatját nevezi az Anyaszentegyház a húsvéti Szent Három Napnak. Ez az időszak különleges szabályok szerint alakul: minden hívő számára Jézus megváltó szenvedését óramű-pontossággal segít átélni az Anyaszentegyház az egyedi liturgikus előírások szerint. Nagycsütörtök délelőtt csak a püspöki székesegyházban van szentmise: ennek a neve „olajszentelő szentmise”. A Szentmise keretében újabb évre készül fel az Egyház. A püspök Atya a kereszteléshez és a betegek szentségének kiszolgáltatásához szükséges szent olajat, a papszenteléshez és templomszenteléshez krizmát szentel. Az esti órákban, az utolsó vacsora idejében együtt misézik a templomok papsága. Jézus így vezeti be az utolsó vacsora szertartását: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek” (Lk 22,15) „Mi pedig dicsekedjünk Urunk, Jézus Krisztus keresztjében; benne van a mi üdvünk, életünk és feltámadásunk”(Gal 6,14) a Dicsőség alatt szól az orgona, a ministránscsengő és a harangok. Az ének végétől mindezek elnémulnak. „Istenünk, annak a szent vacsorának megünneplésére jöttünk össze, amelyen egyszülött Fiad, új és örökre szóló áldozatát és szeretetlakomáját halála előtt az Egyházra bízta. Kérünk, segíts, hogy ebből a nagy misztériumból a szeretet és az élet teljességét meríthessük” A bárány-vacsorát az Úr az Egyiptomból való kimenekülés (Kr.e.1250) estéjére rendelte. Az egy éves hím bárány az Isten Bárányának, Jézusnak az előképe volt. Megölték, megnyúzták, de nem volt szabad feldarabolni, csak sütni. Utalás volt ez arra, hogy a Megváltó testének csontjait sem fogják majd megtörni. Mellé kovásztalan búzakenyeret és salátát fogyasztottak. Három kehely bort készítettek és fogyasztottak el a vacsorához. Jézus befejezte a bárányvacsorát, a bárányhús és kenyér után felemelt egy szelet kenyeret, „hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: Ez az én testem, amelyet értetek adok, ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a vacsora végén fogta (a harmadik) kelyhet is, és azt mondta: Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak”(Lk 22,19b-20) Jézus ezzel bezárta az Ószövetséget és a bárányvacsorát, megkötötte az új és örök szövetséget, és elrendelte a szentmisét. Az evangélium felolvasása után a szerető szolgálat jeléül a Szentmisét bemutató pap megmossa tizenkét férfi lábát.  A mise végén ünnepélyes körmenetben viszik az Eukarisztiát egy külön oltárhoz. Majd Jézus elfogatása emlékére az oltárok díszeitől való megfosztás következik. Végezetül egy órás szentségimádást tartunk emlékezetül arra az eseményre, amikor az Olajfák hegyén a tanítványok elaludtak, és Jézus virrasztásra kérte őket.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése