2015. március 15., vasárnap

NAGYBÖJT 4. VASÁRNAP



2015.03.15.NAGYBÖJT 4. VASÁRNAP
A fogsággal és szabadítással mutatta meg irgalmát az Úr
Jn 3,14-21

„Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is”  

Jézus beszédeit kíváncsian hallgatta egy öreg farizeus. Ő nem a képmutató fajtához tartozott, igaz szívvel várta a Megváltó eljövetelét. Ujjongott a szíve, amikor az örök igazságokat fejtegette az Úr, és azok igazságát nemcsak belső érvekkel támasztotta alá, hanem sok csodajellel is. Nikodémus sokat foglalkozott a Bibliával, nyilván voltak kérdései, amelyekre feleleteket várt a fiatal Rabbitól. Jézus, pedig nagyon komoly kérdést vetett fel az idős embernek az újjászületésről. Itt azonnal megmutatkozott a földhözragadt Ószövetség, és a magasságokba törő Újszövetség különbsége. Jézus a lélekben történő újjászületésről beszél. Azt akarja érzékeltetni, hogy eddig is fontos kinyilatkoztatásokat kaptak az ószövetségi választott nép fiai, most azonban minőségi változás keletkezik: új életforma. Az Isten Fia felvette az emberi természetet, megszületett emberként is. Azért vállalta ezt, hogy az emberek az ő szenvedése és kereszthalála árán Isten nagy kegyelmét kapják meg, egyszerű emberből így Isten fogadott gyermekei legyenek. Ez nem egyszerű születés. A fogantatásnál az apai sejt egyesül az anyaival, és mindkettőjük életét örökli a magzat. Az újjászületésnél a kész emberhez hozzájárul Isten teremtett ajándéka, a megszentelő kegyelem: ettől a pillanattól isteni életet kap az emberi fölé: Isten fogadott gyermekeként úgy kezd szellemileg élni, vagyis gondolkodni és akarni, mint Isten. Ezt az ajándékot már megkaptuk ősapánk által. Ő azonban Évával együtt fellázadt Isten ellen, ezt a kegyelmet elvesztette a mi kárunkra is. Visszaadni csak a Messiás tudja. A zsidók ősapja, Ábrahám hitt benne, elővételezve visszakapta hát ezt a kegyelmet. Utódai lázadásukkal újra elvesztették. Ekkor Isten felszólította Mózest, hogy készítsen egy kígyószobrot, szegezze fára. A lázadók mérges kígyóktól megmartan a földön fetrengve haldokoltak. Aki ezek közül bűnbánattal, hittel, bizalommal feltekintett a fán függő rézkígyóra, meggyógyult. Nikodémusnak Jézus így magyarázta meg, hogy a bűnössé lett emberek mind, nemcsak a zsidók, visszakaphatják az egykor elvesztett megszentelő kegyelmet őáltala, a Messiás által. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában”. (Jn 3, 16-18) Egykor egy nagyon jó szándékú öregember, Nikodémus ment el éjszaka beszélgetni Jézushoz. Félt nagyon a Jézust gyűlölő párttársaitól. Ezek később Jézust keresztre feszíttették. Akkor Nikodémus a meggyalázott, kereszten függő Jézushoz másik farizeus párttársával együtt odament, merték a holttestet elkérni, ellátni és eltemetni. Nagyon sokan hiszünk Jézusban. Hisszük, hogy bajunkban sem egyik, sem másik Krisztustól elrugaszkodott ember nem tud rajtunk segíteni. Jézushoz megyünk, a keresztrefeszítettre nézünk bizalommal, nemcsak a túlvilági, de az evilági pokoltól is. Ő fog megmenteni bennünket, mert mi hiszünk benne.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése