NAGYBÖJT 4. HÉT PÉNTEK

Irgalmas Istenünk, ki törékeny emberi természetünk számára minden támogatást megadsz szentségeidben, kérünk segíts, hogy ajándékaidat méltó módon fogadjuk és a jámbor élet termésével viszonozzuk. A mi Urunk által,aki veled él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.

2015.03.18. NAGYBÖJT 4. HÉT PÉNTEK
Tegyük próbára az igazat, ítéljük gyalázatos halálra
Jn 7,1-2.10.25-30
„Ekkor szerették volna elfogni, de senki sem emelte rá kezét” 

Jézus szeretete nagy ajándékát ajánlotta fel hallgatóinak és az egész emberiségnek a kafarnaumi zsinagógában az első csodálatos kenyérszaporítást követő napon. Kiábrándító volt a fogadtatása: a tömeg csalódott, mert kizárólag a hasa érdekelte, és ezért elvárta volna, hogy földi kenyeret biztosítson számukra minden napra munka nélkül. Tanítványai közül is többen megütköztek azon, hogy saját testét és vérét kínálta mennyei eledelül. Jó néhányan elhagyták, többé nem követték. A most felolvasott evangéliumi részlet arról számol be, hogy Jézus átment rokoni körbe. Ott is valami fagyos hangulat fogadta. A nagy lelkesedés átcsapott hideg tartózkodásba. Innen érthető az igyekezet, hogy szinte kiteszik a szűrét, annyira agitálják, hogy menjen már fel Jeruzsálembe az őszi, un. sátoros ünnepekre. Mindenki látni szeretné csodáidat,- biztatták. Jézus nem csatlakozott a názáreti zarándokcsoporthoz. Később azonban szűk körével elindult a főváros felé. Őt nem emberi szempontok, hiúsági kérdések irányították, hanem Atyja akarata. Az ünnep alatt az egybegyűlt zsidó tömeg kereste Őt. Nyíltan ugyan nem merték hangoztatni, hogy kíváncsiak tanítására, mert féltek a zsidó vezetőktől. Mindenki tudta ugyanis, hogy Jézust a farizeusok és írástudók elutasítják, sőt el is akarják fogni. Az egyszerű zarándokok is megtárgyalták véleményüket. Akik gondolkodtak, a tényeket vették számba, betegeket gyógyító jóságát, ragyogó, részre nem hajló igaságát emlegették: „Jó ember az, - mondták. Mások ellenben: Nem, hanem félrevezeti a népet. Mindamellett senki sem beszélt róla nyíltan a zsidóktól való félelem miatt”. (Jn 7,12-13) a jeruzsálemiek, akik többet látták Jézust, felvetették a kérdést: „Nem ő az, akit halálra keresnek? Íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem mondanak neki. Talán a főemberek valóban felismerték, hogy ő a Krisztus? Róla azonban tudjuk, hogy honnan való, a Krisztust pedig, amikor eljön, senki sem tudja, honnan van”. (25-27) Vajon mire célozhattak ezek a vélekedők? Talán Mikeás messiási jövendölésére, amelyben Betlehem szerepel születése helyeként, de azt is megemlíti: „Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza”. (Mik 5,1) Jézus mindenesetre meghallotta ezt a vélekedést, és hangosan odakiáltott: „Ismertek engem is, és azt is tudjátok, hogy honnan való vagyok. Márpedig én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki Igaz, akit ti nem ismertek. Én ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem”. (28-29) Jézus itt nem emberi születésére utal. Az egész ellene folyó gyűlölet-kampány alatt egyszer sem említi, hogy Ő nem Názáretben, hanem Betlehemben született, pedig perét egészen más mederbe terelte volna ez a felfedezés. Itt a „vagyok” kifejezés nem emberi születését hangsúlyozza, hanem istenségét. Az Isten neve Mózes pusztai látomásától kezdve így hangzik: „Jahveh, Aki van” (Kiv 3,14) Jézus tehát istenségét hangsúlyozza, ha nem is magyarázza töviről-hegyire. Öröktől fogva vagyok, mint az Atya. Jó lenne, ha végre megértenétek küldetésemet, és elfogadnátok!

Istenünk, ki megjutalmazod a jó tetteket és a bűnbánat láttán megbocsátod a bűnöket, kérünk könyörülj a te szolgáidon, hogy amikor megvalljuk bűnös voltunkat, elnyerhessük Tőled a megbocsátást. A mi Urunk által, aki veled él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.