Zsolozsma 307.

Nazianzi Szent Gergely püspök szónoklataiból

Szent gondolat a halottakért imádkozni Mi az ember, hogy gondolsz vele? (Zsolt 8, 5). Valójában mi is ez az engem körülvevő új misztérium? Kicsi vagyok és nagy is, jelentéktelen és hatalmas is, halandó és halhatatlan is, földi és égi is. El kell temetkeznem Krisztussal, hogy Krisztussal támadjak fel, és társörököse legyek, hogy Isten gyermekévé, sőt egészen istenivé váljak. Ez a nagy misztérium ezt jelenti tehát: a mi Istenünk értünk vette fel az emberi természetet, és értünk lett szegény, hogy fölemelje az esendő embert, hogy ismét teljessé tegye, újjáteremtse képmását, az embert, és így mindnyájan egyek legyünk Krisztusban, aki mindenkiben jelen van, akár férfi vagy nő, akár barbár vagy szkíta, akár rabszolga vagy szabad (Gal 3, 28). Ezek a jelek és megkülönböztetések csak a testre vonatkoznak. Mi azonban Isten jegyét viseljük magunkon, aki önmagáért teremtett, és aki annyira újjáalakított, és úgy megjelölt minket, hogy ezután már egyedül csak róla ismerjenek föl bennünket. Bárcsak olyanok lennénk, mint amilyenek az ajándékozó Isten nagy jóságával szeretnénk lenni. Isten keveset követel, és akik őszinte szívvel szeretik őt, azokat most is és az eljövendő örök életben is nagyon megjutalmazza. Az iránta való szeretetünkért és reményünkért viseljünk el és tűrjünk el mindent (1 Kor 13, 7), adjunk hálát mindenért (mert Isten igéje is gyakran ezeket említi az üdvösség fegyvereként). Ajánljuk neki lelkünket és azoknak lelkét, akik e közös utunkon, menyegzős ruhájukat hamarább megszerezve, előbb értek oda vendégségébe. Ó, mindenek Ura és Teremtője, te alkottál képmásodra minket. Te vagy az emberek Istene, Atyja és Kormányzója. Ó, élet és halál Bírája! Ó, lelkünk őre és jótevője! Te alkotsz mindent, és te változtatsz át mindent a maga idején Igéd által, aki a te bölcsességed és a mi fönséges gondviselőnk. Kérünk, úgy fogadd eltávozott Caesarius testvérünket, mint zsengeáldozatot. Fogadj jóságosan minket is, ha eljön halálunk órája! Addig tarts meg e testi életben, amíg üdvösségünkre szolgál. Azután úgy fogadj majd minket, mint akik szent félelmedben már felkészültünk, mint akik nem készületlenek, és nem fordítanak neked hátat az utolsó napon. Ne engedd, hogy kényszeredett lélekkel távozzunk és szakadjunk ki ebből az életből, ahogyan azok az emberek szokták, akik teljesen átadták magukat ennek a világnak és ennek a testnek. Add, hogy készségesen és örvendező lélekkel induljunk el abba a boldog és örök életbe, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van, akinek dicsőség legyen mindörökkön-örökké. Ámen.