2014.11.05. Csütörtök

Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.11.05. Csütörtök

Pál apostol tudja, hogy a filippi hívek őszinte szívvel szeretik, és az egykor kapott nagyszerű tanításért, az igazság remek kifejtéséért, de különösen az atyai szeretetért igen hálásak. Érzi, hogy aggódnak egykori mesterük sorsáért. Ezért úgy véli, hogy meg kell indokolnia nekik, miért nem megy személyesen hozzájuk, miért nem küld közvetítőt, aki mindenről megbízható beszámolót adhatna nekik. Erre tér ki a mai levélrészlet: „Remélem Urunk Jézusban, hogy nemsokára elküldhetem Timóteust, és megnyugodhatom, hallva hogylétetekről. Nincs senkim ugyanis, aki annyira hozzám hasonló lelkületű volna, s oly őszintén, szívén viselné ügyeteket. A többiek mind a maguk javát keresik, nem Krisztus Jézusét. Róla azonban tudjátok, mennyire megbízható, hiszen, mint a gyermek apja mellett, úgy szolgált mellettem az evangélium ügyében. Remélem tehát, hogy elküldhetem, mihelyt megtudom, hogyan áll az ügyem. Sőt bízom az Úrban, hogy nem sokára magam is indulhatok hozzátok. Addig is szükségesnek tartom, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditusz testvért, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen. Nagyon vágyott már utánatok, és nyugtalankodott, hogy betegségéről értesültetek. Valóban halálos beteg volt, de Isten megkönyörült rajta. Nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánatra bánat ne érjen. Igyekszem hamarosan útnak indítani, hogy viszontlátva újra örüljetek neki, s nekem se kelljen szomorkodnom. Fogadjátok nagy örömmel az Úrban, és becsüljétek meg az ilyen embert. Hiszen Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, az életét kockáztatta, hogy a nekem tett szolgálattal pótolja, amit ti nem tehettek.” (Fil 2,19-30) Lám, csaknem kétezer éve posta nélkül, vonalas és maroktelefon nélkül nem volt más eszköz a nehézségek leküzdésére, mint a tökéletes felebaráti szeretet: apostol és hívő egyformán tette, amit tudott, az Úr pedig nemcsak törvényt hozott, de a szíveket is megmozgatta és remekül igazgatta is a krisztusi közösség tagjait. Ez is jó igazolása a szent-páli eszmének: a katolikus Egyház működése hasonló az emberi test isteni szervezettségéhez: az Egyház Krisztus titokzatos teste. (1Kor 12,12-31.) Vissza kellene térnünk ehhez a gyakorlathoz a rémes embertelenség helyett. A fogság és betegség nyomorúságai között az apostol nem érzi magát felmentve a tanítás alól: nehéz igazságok megvilágítása helyett azonban most ez a cím foglalja össze mondandóját: Óvás a téves tanítástól: „Egyébként, testvéreim, örüljetek az Úrban. Nekem nincs terhemre, hogy ugyanazt írjam nektek, titeket pedig megerősít. Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól (körülmetéltektől). A körülmetéltek ugyanis mi vagyunk, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk, s nem a testben bízunk, bár magam a testben is bizakodhatnék. Ha más úgy gondolja, hogy bizakodhatok a testben, én még inkább. Nyolcadnapra körülmetéltek. Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó vagyok a zsidók közül. A törvény megtartásában farizeus, az Egyház üldözésében szenvedélyes, a törvény szerinti jámborságban feddhetetlen voltam. Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam” (Fil 3,1-8) Az erdélyi Kájoni János erdélyi ferences atya is beleélte magát Jézus fájdalmába (1676): „Én nemzetem, zsidó népem, Te ellened mit vétettem? Tőled halált mért szenvedtem, Immár felelj meg énnekem. Én tégedet Egyiptomból kihoztalak nagy rabságból; te engemet én hazámból kivetél a szent városból. Egyiptomból kimentedben nyílást tettem a tengerben: te mellemet megnyitottad, piros vérem kiontottad. A pusztában itattalak, és mannával tápláltalak: te epével itattál meg és ecettel kínáltál meg” (Ho 81,1-4)