Halottak napi úrangyala: Nem a halálé az utolsó szó 

Ahogy Jézus Krisztusban is az öröm és a könnyek szintézist alkotnak, úgy a mindenszentek ünnepe és a halottak napja is szoros belső kapcsolatban áll egymással – erről beszélt Ferenc pápa november 2-án, halottak napján délben, az Úrangyala elimádkozása előtt.

November 2-án, vasárnap délben Ferenc pápa a következő beszédet intézte a Snt Péter teret megtöltő zarándokokhoz: Tegnap ünnepeltük mindenszentek ünnepét, ma pedig a liturgia arra szólít bennünket, hogy emlékezzünk meg halottainkról. Ez a két megemlékezés szoros belső kapcsolatban áll egymással, mint ahogy Jézus Krisztusban is az öröm és a könnyek szintézist alkotnak, ez hitünk és reményünk alapja. A történelemben zarándokló egyház ugyanis egyrészt örül a szentek és a boldogok közbenjárásának, akik támaszt nyújtanak missziójához, az evangélium hirdetéséhez; másrészt Jézushoz hasonlóan osztozik azoknak a sírásában, akik szenvednek, mert el kellett válniuk szeretteiktől. Az egyház, Jézushoz hasonlóan és Jézusnak köszönhetően visszhangozza a hálaimát az Atyának, aki megszabadított bennünket a bűn és a halál uralmától.

Ezekben a napokban sokan látogatnak a temetőkbe, a „nyugovó helyre”, a végső felébredésre várakozva. Szép arra gondolnunk, hogy Jézus maga fog felébreszteni bennünket. Maga Jézus nyilatkoztatta ki, hogy a test halála olyan, mint egy álom, amelyből Ő ébreszt fel bennünket. Ezzel a hittel álljunk meg – spirituálisan is – szeretteink sírjánál, azoknál, akik szerettek minket és jót tettek velünk.

Ma azonban azokra is emlékeznünk kell, akikre senki sem emlékezik. Emlékezzünk a háborúk és az erőszak áldozataira; a világnak azokra a „kicsinyeire”, akikre senki sem emlékezik; emlékezzünk a névtelenekre, akik a közös sírban nyugszanak. Emlékezzünk fivéreinkre és nővéreinkre, akiket azért öltek meg, mert keresztények; emlékezzünk azokra, akik feláldozták életüket, hogy másokat szolgáljanak. Ajánljuk az Úr oltalmába főként azokat, akik idén hagytak itt bennünket – mondta beszédében a pápa.

Az egyház hagyománya mindig arra buzdította a híveket, hogy imádkozzanak a halottakért, főleg ajánljanak fel számukra engesztelő szentmiséket: ez a legjobb spirituális segítség, amelyet lelküknek adhatunk, különösen a leginkább magukra hagyatott lelkeknek. Az engesztelő ima alapja a misztikus testtel való szeretetközösségben van. Ahogy a II. Vatikáni Zsinat tanítja (Lumen gentium, 50): „Jézus Krisztus egész misztikus testének e közösségét nagyon jól ismerve, a zarándok egyház az első keresztény időktől kezdve nagy jámborsággal ápolta a holtak emlékét”.

A holtak emléke, a sírhelyek ápolása, az engesztelő szentmise áldozat a bizakodó remény tanúságtétele, amely abban a bizonyosságban gyökerezik, hogy nem a halálé az utolsó szó az emberi sorsot illetően, mert az ember életre lett elrendelve: ennek gyökere és beteljesedése Istenben van. A pápa a végtelenül irgalmas Isten határtalan jóságába ajánlotta mindazokat, akik itt hagyták ezt a földet és az örökkévalóságban élnek, ahol Isten az egész emberiséget várja, amelyet Fia, Krisztus drága vére váltott meg, amikor meghalt bűneink váltságaként. Ne tekintsd Urunk emberi nyomorúságunkat és gyengeségeinket, amikor megjelenünk ítélőszéked előtt, hogy boldogságra vagy kárhozatra ítélj minket. Tekints ránk szívből fakadó szeretettel, és segíts minket, hogy a teljes megtisztulás útján haladhassunk.

Egyetlen gyermeked se vesszen el a pokol örök tüzében, ahol már nincs megbánás. Rád bízzuk Urunk szeretteink lelkét, azoknak a lelkét, akik a szentségek vétele nélkül haltak meg, vagy nem volt módjuk arra, hogy bűnbánatot gyakoroljanak életük végén. Senki se féljen veled találkozni földi zarándoklata után, annak reményében, hogy végtelen irgalmasságodban karjaid közé zársz mindenkit. Halál nővér, találj bennünket ébren az imában és tele jó cselekedetekkel rövid vagy hosszú létünk során. Urunk, semmi se távolítson el minket Tőled ezen a földön, de minden és mindenki támogasson bennünket abban a buzgó vágyban, hogy benned leljünk békés és örök nyugodalomra.

Az ember legmagasabb rendű elhivatottságába vetett hittel forduljunk most Máriához, aki a kereszt tövében elszenvedte Krisztus halálának drámáját, majd részt vett feltámadásának örömében. Mária, Mennyek Kapuja segítsen bennünket, hogy egyre jobban megértsük a halottakért végzett engesztelő ima értékét. A holtak olyan közel vannak hozzánk. Mária nyújtson nekünk támaszt földi zarándoklatunkon és segítsen, hogy soha ne veszítsük szem elől az élet végcélját, ami az örök élet. És mi haladjunk előre ezzel a reménnyel, amiben soha nem csalatkozunk – mondta halottak napján délben, az Úrangyala elimádkozása előtti beszédében Ferenc pápa.