2014.11.04. Kedd

Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.11.04. Kedd

 
Szent Pál működése a bibliamagyarázataiban mutatkozott meg igazán.

 
Úgy érzem, neki volt a legnagyobb öröm az az élmény, amikor a damaszkuszi úton Jézus mennyei fényébe belevakulva, egy-két napos világtalanság után az Úrral való találkozás élménye a lelkében összehangolta az Ószövetséget Jézus Krisztussal, az Új és Örök szövetség létrehozójával. Jézus két éves pusztai katekézise pedig mélységeket nyitott meg előtte, és attól kezdve nagyon sokat ért „a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés” (Fil 2,1) a legcsodálatosabb példát nyújtja kedves híveinek: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Jézus Krisztusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr” (2,5-11) Mi volt ez a különleges lelkület Jézus Krisztusban? A Második Isteni Személy, amit már korábban is említett Pál, egyenlőséget jelentett az Atyával, Jézus az Atya Önismerete. Ezt a tökéletes önismeretet az Atya ki is mondja: ez Szó, Ige. Az Atya a maga végtelen lényegét (természetét) odaadja Fiának, aki Isteni Személy, de nem élhet másként a Személy, csak ha van megfelelő természete. A Fiú-isten végtelen boldog mindettől, de rögtön vissza is ajándékozza az Atya Személyének az istenséget. Ettől az istenség örök oda-vissza ajándékuk lett. Mindketten ajándékozzák az isteni akarattal származó Szentléleknek az immár közös tulajdont, az istenséget, Ő pedig visszaajándékozza nekik. Az Atya ezt az ajándékozó szeretetet folytatni akarja, de ez már teremtés: a semmi helyén létet ad az addig nem létező anyagi világnak. Ezt csillagvilágnak hívjuk mi emberek. Eme milliárdszor milliárd csillag egyik naprendszeréből kiemel a Teremtő egy bolygót, azon élőlényeket teremt. Megszámlálhatatlan növényi testet millió alakban, majd milliószámra állati alakban, végül az első emberek testét formálja ki a meglévő anyagból és szellemi lelket teremt és leheli beléjük. Így alakul ki az emberek földje. Az embereknek a lényege két féle természetű. A teste anyagból való, minden állati test fölött magasan tökéletes szervezet. A lelküket pedig a testi élet indulásakor teljesen egy időben a három Isteni Személy együtt teremti. Az első emberpár lelkéhez Isten hozzáteremtette a megszentelő kegyelmet is, ezzel Isten fogadott gyermekei lettek. Minden gyermekfoganás alkalmával Isten úgy akarta teremteni a kisbabák lelkét, hogy rögtön vele teremti a megszentelő kegyelmet, és mint Istenatyánk fogadott gyermekei kezdhették volna az életüket. Az ősszülők első nagy bűnével azonban elvesztették a maguk személyes kincsét, a mennyországba átlépés nagy jelét. Gyermekeik sem örökölhették az emberek „csak” a földi életre kaptak jogot. Ezért kellett a Fiúistennek vállalni a megváltói sorsot:„Ti ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell,¸ hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr” (Fil 2,5-11) így kell eredményesen küzdeni és kimenteni világunkat a mélyre süllyesztő bűnökből.