2014.10.19. Vasárnap

Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.10.19. Vasárnap

 
Salamon király országa bálványozása miatt isteni büntetésként kettészakadt. Tíz északi törzsből lett egy új királyság: Izrael. A másik két törzs: Júda, a legnépesebb királyi törzs, amely Jákobtól a túlvilágra készülő családfőtől az áldások legmagasabb fokát, a messiási áldást is örökölte, és a későn született Benjamin törzse. Ennek a királyságnak Júda vagy Júdea lett a neve. Eredetileg mindkettő az igaz Istennek az országa volt. Az északi tíz törzset büntetésből szakította el a Messiást szülő törzstől az Úr, azért, hogy a bölcs Salamon öregkori, megroggyant hitét vetkőzze le Roboám nevű fia, és jó példát tudjon adni az északi törzseknek is, hogy a számtalanszor megfogalmazott alapigazság ez: Én, az Úr vagyok a te Istened. Mind a két ország egyre inkább belesüllyedt a bálványozásba és ezért mind a kettőnek pusztulnia kellett. A déli országot Kr.e. az 587-586-os ostrommal, Jeruzsálem elfoglalásával, romba döntésével és lakosságának Babilonba hurcolásával büntette Isten. Amikor a kirótt hetven éves fogság ideje lejárt, és Babilon már régen a perzsák és a médek alattvalója lett a fogoly zsidósággal együtt, Isten tartotta ígéretét, és arra indította Kürosz király szívét, hogy engedje hazatelepülni megtévedt népét. Az első babiloni foglyok közül választott Ezekiel próféta írásai tele vannak ezzel a figyelmeztetéssel: Minden azért történik, hogy megtanulja zsidó és pogány, hogy egyetlen Úr van: akit úgy ismer mindenki, ahogyan az Úr hangsúlyozza Kürosznak: „Én vagyok az Úr, és senki más! Rajtam kívül nincs más isten”(Iz 45,5) Kürosz és a többi perzsa király megértette ezt. A zsidóknak hazatelepülést engedélyezett. Ő és utódai nem lettek az Egy, igaz Isten imádói, de minden királyi okmányon ami ezzel az üggyel foglalkozik szerepel,hogy a júdeai kormányzók adjanak követ és fát a zsidók Istenének, mert annak az Istennek a templomát újra fel kell építeni, a régi, elpusztított oltár helyett újat emeljenek, mutassanak be Istenüknek a papok előírás szerinti áldozatot, és hozzáírták ezt a kérést: „ÉRTEM ÉS CSALÁDOMÉRT IS IMÁDKOZZANAK AZ ÉG ISTENÉHEZ!” Több egykorú irattárat fedeztek fel korunkban, és ezekben ott vannak a bizonyítékok. Amikor őseink elfoglalták egykori rokonaink (hunok, avarok) éppen gazdátlan földjét, a Kárpát-medencét, Európa többi szálláshelye már régen jól szervezett országnak bizonyult. A lakói az egy igaz Istent imádták, és keresztények voltak, hiszen ismerték Jézus Krisztust, az Isten Fiát, aki érettünk emberré lett, megalapította egyetlen Egyházát, amit hívei krisztusinak, azaz keresztyénnek, a nyelv későbbi alakulása szerint kereszténynek ejtettek. Minket ki akartak irtani a 907-es pozsonyi csatában, amelyre a Duna mindkét partján hatalmas tömegben vonult fel az egyesült európai hadsereg. Árpád fejedelem a hét törzset összefogta. Előbb a déli parton vonulókat semmisítette meg, majd az egész napos harc után átúsztatta seregét az északi partra, körülvette Pozsonyt az éjszaka folyamán, és a már ott táborozó meg a Duna bal partján folyamatosan érkező utánpótlás megrökönyödésére kora reggel nekiestek törzseink ennek a csapatnak: elverték és üldözték egészen a Lajta folyóig. Erre a csatára nem akar emlékezni az európai történetírás, inkább kitalál, és drága filmet készít arról, hogy nagy hőseink, beleértve a hunokat Attilával együtt és az avarokat is, -- mind-mind germánok voltak. Nekünk ezt a drága földet Isten adta. Mellé adta Géza fejedelmet és Szent István királyt, akit a Mennyek és a világ Királynéja nagy égi udvartartás élén személyesen jelentett be trónörökösként a fejedelmi párnak, és akiről előre jövendölte a Szűzanya, hogy az igaz Istennek buzgó tisztelője lesz. Királyként uralkodik a magyarok felett, Jézus népévé kereszteli a magyarokat, és igen nagy szolgálatot tesz Megváltónknak, hogy törvénytisztelő, békés nemzetté neveli a törzsekből álló harcosokat. Jézus keresztény népeit pedig védelmezni fogja a keleti támadókkal szemben. Ezért az Édesanyja mindig különleges szeretetű Nagyasszonya lesz népének. Így is maradtunk, amikor ezek a népek nem akarnak Isten gyermekei lenni. Mi védjük őket ennek ellenére imáinkkal: Isten gyermekei vagyunk.