Ferenc pápa: Az egyház Krisztus teste
Október 22-én, szerdán délelőtt Ferenc pápa folytatta katekézisét a Szent Péter téren megtartott általános kihallgatáson. A Szentatya tanításában rámutatott: a háborúk nem a harctereken, hanem a szívekben kezdődnek.
Kedves
testvérek, jó napot kívánok! – kezdte olasz nyelvű katekézisét a pápa.
Amikor
arra akarunk rámutatni, hogy különböző elemek egységet alkotnak, szorosan
kapcsolódnak egymáshoz és egyetlen valóságban forrnak össze, gyakran használjuk
a test képét. Pál apostoltól kezdve ezt a kifejezést, a test képét használjuk
az egyházra mint legmélyebb és legszebb megkülönböztető vonását. Ma tegyük fel
a kérdést: milyen értelemben alkot egy testet az egyház? Miért nevezik Krisztus
testének? – tette fel a kérdéseket a Szentatya.
Ezekiel
könyve leír egy kissé különleges, mély benyomást keltő, ugyanakkor bizalmat és
reményt ébresztő látomást: Isten a próféta elé tár egy kiszáradt csontokkal
beborított mezőt. Lehangoló látvány. Képzeljétek el: egy síkság tele
csontokkal! – hívta fel a figyelmet Ferenc pápa. – Isten azt kéri tőle, hívja
le a szétszórt csontokra a Szentlelket. És akkor a csontok elkezdenek
közelíteni egymáshoz, kinőnek rajtuk először az inak, majd a hús, és összeáll
egy test, tele élettel (vö. Ez 37,1–14). Íme, ez az egyház!
Arra
kérlek benneteket, hogy ma, otthon vegyétek a kezetekbe a Bibliát, és ne
felejtsétek el elolvasni Ezekiel próféta 37. fejezetét! Ez nagyon szép. Ez az
egyház: remekmű, a Szentlélek remekműve, aki mindnyájunkba a feltámadt Krisztus
új életét leheli, egymás mellé állít bennünket, hogy szolgáljuk és támogassuk
egymást, így mindnyájunkból egyetlen testet alkot, amely a szeretetközösségben
épült fel – mutatott rá a Szentatya.
Az
egyház azonban nemcsak a Szentlélekben épült test, az egyház Krisztus teste!
Egy kicsit különös, de így van. Nem csak egyfajta kifejezésmódról van szó:
valóban azok vagyunk! Ez a nagy ajándék, amit keresztségünk napján kapunk –
emelte ki Ferenc pápa. – A keresztség szentségében ugyanis Krisztus övéivé tesz
minket, befogad bennünket a kereszt misztériumának középpontjába, irántunk való
szeretetének legfőbb misztériumába, hogy azután vele együtt támadhassunk fel
mint új teremtmények.
Íme,
így születik az egyház, és így az egyház Krisztus testének tekinti magát. A
keresztség valóságos újjászületés, amely révén újjászületünk Krisztusban,
részévé válunk. A keresztség továbbá bensőségesen egymáshoz kapcsol minket mint
ugyanannak a testnek a tagjait, amelynek Krisztus a feje (vö. Róm 12,5; 1Kor
12,12–13) – fogalmazott a pápa. – Ebből azután egy mély szeretetközösség fakad.
Ez megvilágosítja Pál szavait, amikor arra buzdítja a férjeket, hogy úgy
szeressék feleségüket mint saját testüket. Hozzáteszi: „Akárcsak Krisztus az
egyházat. Tagjai vagyunk ugyanis testének” (Ef 5,28–30). Milyen jó lenne, ha gyakrabban
gondolnánk arra, hogy mik vagyunk, hogy mivé tett bennünket Jézus Urunk: test
vagyunk, az a test, amelyet semmi és senki sem szakíthat el tőle, és amelyet
Jézus befed szenvedélyes szeretetével, éppen úgy, mint ahogy egy férj a
feleségét.
Ez a
gondolat azonban ébressze fel bennünk azt a vágyat, hogy válaszoljunk Jézus
Urunknak, és szeretetében osztozzunk egymás között is, mint testének élő
tagjai. Pál idejében a korinthusi közösség sok nehézségbe ütközött ezen a
téren. Megosztottságban, irigykedve, értetlenségben és másokat kirekesztve
éltek, mint ahogy gyakran mi is tesszük – folytatta katekézisét a Szentatya. –
Ez nem jó így, mert ahelyett, hogy építenék és növelnék az egyházat mint
Krisztus testét, azt számos részre tördelik, szétszaggatják.
Ez történik
napjainkban is. Gondoljunk csak keresztény közösségeinkre, egyes plébániákra,
gondoljunk lakónegyedeinkre, mennyi megosztottság, mennyi irigység van, milyen
sok a pletyka, a meg nem értés, a kirekesztés. És mindez mit tesz? Széttördeli
közösségeinket. Ez a háború kezdete. A háború nem a harctéren kezdődik: a
háború, a háborúk a szívben kezdődnek ezzel a meg nem értéssel, a
megosztottsággal, az irigységgel, a többiekkel való viaskodással – mutatott rá
a pápa. – Ez a korinthusi közösség ilyen volt: ennek a viselkedésnek a bajnokai
voltak.
Az
apostol adott néhány konkrét tanácsot a korinthusiaknak, amelyek a mi számunkra
is érvényesek: ne legyünk féltékenyek, hanem értékeljük közösségeinkben
testvéreink adottságait és tulajdonságait. De mindig jelen van a féltékenység:
az az ember vett magának egy autót, a másik nyert a lottón, a harmadiknak jól
megy a sora, mindez féltékenység – tette hozzá rögtönzött szavakkal a
Szentatya. – Ez széttördeli a közösséget, rosszat tesz, nem szabad megengedni!
Mert a féltékenységek növekednek, és betöltik a szívet. Egy féltékeny szív
savanyú szív, olyan, mintha vér helyett ecet lenne benne. Olyan szív, amelyik
soha sem boldog, szétbomlasztja a közösséget. De mit kell tennem? Értékeljük
közösségünkben testvéreink tehetségét, jó tulajdonságait.
De
amikor féltékenységet érzek? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. – Ez
mindenkivel előfordul, mindnyájan bűnösök vagyunk! Amikor féltékenységet érzek,
forduljak így az Úrhoz: „Köszönöm Uram, hogy ennek az embernek ezt az ajándékot
adtad.” Értékeljük az adottságokat a megosztottságokkal szemben, álljunk közel
a leggyengébbekhez, és vegyünk részt szenvedésükben; fejezzük ki hálánkat
mindenkinek, szívből mondjunk köszönetet! Az ilyen szív, amely ezt teszi, jó,
nemes és elégedett, mert tud köszönetet mondani.
Felteszem
a kérdést: tudunk mindnyájan köszönetet mondani? Nem mindig? Mert az irigység,
a féltékenység kissé fékez bennünket? És végezetül ezt a tanácsot adja Pál a
korinthusiaknak, és mi is ezt tanácsoljuk egymásnak: senkit se tartsunk
magasabb rendűnek a másiknál, hanem a szeretetben tekintsük egymást a közös
test tagjainak, akik mindenki javát szolgálva élnek (vö. 1Kor 12–14). Hány
ember érzi magát magasabb rendűnek a többieknél! – mutatott rá a Szentatya.
Mi is
annyiszor mondjuk a példabeszéd farizeusának szavait: „Köszönöm, Uram, hogy nem
vagyok olyan, mint az az ember, magasabb rendű vagyok”. De ez csúnya dolog,
soha ne csináljátok! Amikor érkezik ennek a kísértése, emlékezz bűneidre,
azokra, amelyeket senki sem ismer, szégyelld magad Isten előtt, és mondd: „Te,
Uram, tudod, hogy ki a magasabb rendű, én befogom a számat.” Ez jót tesz,
mindig – mutatott rá a pápa.
Kedves testvérek! Mint Ezekiel próféta és mint Pál apostol,
fohászkodjunk mi is a Szentlélekhez, hogy kegyelme és adományainak bősége
segítsenek minket: valóban úgy éljünk, mint Krisztus teste, egységben mint
család, mint egy olyan család, amelyik Krisztus teste, szeretetének látható és
szép jele – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése