2014. május 14., szerda

Zsolozsma 130.



Szent Hiláriusz püspöknek „A Szentháromság” című értekezéséből
A hívek születés általi egysége Istenben az Ige megtestesülése és az

Eukarisztia szentsége által

Ha az Ige valóban testté lett (Jn 1, 14), és mi valóban ezt a testté lett Igét vesszük magunkhoz az Úr által adott lakomában, akkor minden kétség nélkül állítjuk, hogy természet szerint bennünk marad az, aki megtestesülésében a mi emberi természetünket már elválaszthatatlanul magára vette, és testének természetét a nekünk kiosztandó testének szentségében az örökkévaló természetével egyesítette, így ugyanis mindnyájan egyek vagyunk, mert egyrészt Krisztusban van az Atya, másrészt pedig bennünk van Krisztus. Bennünk van tehát teste által, mi meg őbenne, és így mi magunk is vele együtt az Istenben vagyunk. Hogy pedig kiosztott testének és vérének szentsége által vagyunk benne, azt így tanítja: Ez a világ nem lát engem többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd, mert én az Atyában vagyok, ti meg bennem, és én tibennetek (vö. Jn 14, 19-20). Ha csak valami akarati egységet akart volna e szavak alatt érteni, akkor miért fejti ki ilyen részletesen a megvalósítandó egység módját és rendjét? Eszerint ugyanis hinnünk kell, hogy ő az Atyában van az ő isteni természete által, mi viszont őbenne vagyunk az ő testi születése által, ő pedig mibennünk van a szentségek misztériuma által, így értjük meg, hogy általa, mint Közvetítő által, milyen tökéletes egység valósul meg: mi ugyanis őbenne maradunk, ő meg az Atyában; és ő az Atyában maradva bennünk is megmarad, így jutunk el az Atyával való egységre, akiben Krisztus benne van természete szerint a születése által, mi pedig emberi természetünk által vagyunk benne Krisztusban, és ő is ugyanígy marad bennünk. Hogy milyen természetbeni bennünk ez az egység, azt így tanúsítja ő maga: Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne (Jn 6, 57). De senki sem lesz őbenne, csak az, akiben ő már előzőleg ott volt: hiszen azt az emberi testét vesszük magunkhoz, amelyet ő már magára vett.Ennek a tökéletes egységnek titkát már előbb is tanította e szavakkal: Ahogyan engem az élő Atya küldött, s én általa élek, úgy az is élni fog általam, aki engem eszik (Jn 6, 57). Tehát ő az Atya által él, és ahogy az Atya által él, ugyanúgy élünk mi is az ő teste által. Minden hasonlat a tökéletesebb megértést segíti elő. Így értjük meg jobban ezt a szóban forgó igazságot az előadott példa alapján. Ez tehát életünk dolga, hogy a test által bennünk, testiekben legyen maradandóan velünk Krisztus; általa velünk él majd olyan módon, ahogyan ő él az Atya által. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése