2014. május 13., kedd

2014.05.13. kedd



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.05.13. kedd

Urunk, Jézus Krisztus mennybemenetele előtt utolsó utasítását tizenegy apostolának így fogalmazta meg: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik” (Mk 16,15-16)

Dániel próféta a "hetek jövendölésében” ebből az általános isteni bejelentésből azért nem veszi ki Izraelt, mert az Ószövetség szent népe volt, s már hatszáz évvel a megváltás bekövetkezte előtt határozottan kimondja: „És a hatvankét hét után megölik a Krisztust; és nem lesz többé az ő népe, amelyik meg fogja tagadni őt. És a várost és a szentélyt meg fogja semmisíteni egy nép eljövendő vezérével; és a vége a teljes pusztulás után az elrendelt rom-mező”. (Biblia Vulgata 1951, Dániel 9,26) Ez az ostrom befejezése Titus római hadvezér által ment végbe Kr.u. 70-ben, majd a XX. század közepéig idegenek birtokolták Kánaánt, vagyis az Ígéret földjét. Attól fogva él ott Izrael országa, de csendes, boldog béke nélkül. Ezt Mikeás próféta hangoztatta jövendölésében Jeruzsálem első lerombolása előtt (Kr.e. 586): „Ő maga a béke lesz” (Mik 5,4a) Ez is nagyon fontos megállapítás, mert azon a földön az ősi nép újra megtelepedett a XX. században Krisztus hite nélkül. A próféta szerint pedig csak Jézus, a „Béke” adhat békét.Jézus a mennyei diadalútra készen, mögötte a pokol tornácáról kiszabadult ószövetségi üdvözültek hatalmas csapatával még egyszer búcsút int övéinek, kötelességükké téve az örök ÖRÖMHÍR hirdetését, lassan emelkedni kezd az ég felé. A diadalmenet legtöbb résztvevője most látja először és utoljára a Szentföldet, Ábrahám és Izrael örökségét. A bűnön és halálon győztes Megváltó az addig üdvözültek csillogó tekintetét a földfelszínére és a rajta élő nemzetek felé irányítja: minden nép megkapja a teljes földet Krisztus országaként.Külön örömömre szolgál, hogy amikor évekkel ezelőtt az Apostolok Cselekedetei című könyvet kezdtem magyarázni, nem gondoltam, hogy Isten Országát Honlapom egyre gyarapodó közösségnek is bemutathatom. Most már így folytathatom az Apostolok Cselekedetei könyv ismertetését gondviselő Atyánk kívánsága szerint. A következő, 11. fejezet alcím ugyanis arra utal, hogy Saul megtérését egy véres üldözési hullám követte, és a Palesztínából menekülők vitték az örömhírt távol eső tartományokba. Hirdették hősöknek és félénkeknek, zsidóknak, fél-zsidóknak és pogány származásúaknak. Az egyház megalakítása Antióchiában. „Akik az István miatt kitört üldözés elől szétszéledtek, eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig. Az evangéliumot azonban csak a zsidóknak hirdették. De akadt köztük ciprusi és cirenei férfi is, s ezek Antióchiába eljutva a görögökkel is szóba álltak: hirdették nekik az Úr Jézust. Velük volt az Úr segítsége: sokan hívők lettek és megtértek az Úrhoz. Ennek a híre a jeruzsálemi egyházba is eljutott, ezért elküldték Barnabást Antióchiába. Amikor megérkezett és látta az Isten kegyelmét, boldog volt, és mindenkit buzdított, hogy ragaszkodjék az Úrhoz szíve mélyéből. Mert derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagyon sokan az Úrhoz tértek. Barnabás ezért elment Tarzuszba, hogy fölkeresse Sault. Amikor rátalált, magával vitte Antióchiába. Egy egész évig ott maradtak az egyházban, és rengeteg embert tanítottak. Először Antióchiában nevezték el a tanítványokat keresztényeknek“(ApCsel 11,19-26) „Kegyes szemmel nézz ránk édes Istenünk, Akik szívvel, ajkkal áldunk, tisztelünk. Kegyelmednek árját áraszd ránk S légy mindenkor édes jó Atyánk!!”
(Ho 227,1) 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése