2014. május 16., péntek

2014.05.16. péntek



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.05.16. péntek

„Testvérek! Ábrahám nemzetségének fiai és ti istenfélők! Ennek az üdvösségnek a híre nekünk szólt. De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték el, hanem ítéletükkel beteljesítették a próféták szavát, amelyet szombatonként mindig felolvasnak. Bár semmi halált érdemlő bűnt nem tudtak róla, mégis halálát kérték Pilátustól. Miután így minden beteljesedett, amit róla írtak, levették a keresztfáról és sírba tették De Isten feltámasztotta a halálból, s ő több napon át megjelent azoknak, akik vele jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúskodnak mellette a nép előtt. Így mi azt az ígéretet hirdetjük nektek, melyet az Úr az atyáknak tett, amint azt ő utódaiknak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust. Ez van a második zsoltárban megírva: Fiam vagy, ma nemzettelek” (ApCsel13, 26-33)

Pál gyerekkorától a jeruzsálemi rabbi képző iskolába járt, úgy, mint Szent István, az első vértanú. Amikor a társát bűnpártolással így vádolták: „Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk, amint mondta: A názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet, és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat” (6,13-14) Tapasztalhatta minden jelenlévő: „a főtanács tagjai mind őt figyelték, és olyannak találták arcát, mint egy angyalét”(15) Aztán következett a remek beszédként elhangzott beszámoló, amit mindenki gyönyörködve hallgathatott, és mint a fiatal rabbi ószövetségi hitvallását könyvelhette el. Követte mindezt az ifjú szónok dörgedelmes vádja azok ellen, akik a názáreti Jézussal vitába szálltak arról, hogy a próféták tanítását vallották-e Ábrahám leszármazottai, vagy a nekik tetsző magyarázgatásokat. István beszéde jézusi idézet lett: „Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ti, akik az angyalok közvetítésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg” (7,51-53) Pál mindezt bölcsen összefoglalva érthetővé teszi a pizidiai Antiochiában Ábrahám utódainak és azoknak, akik egyre többet hallottak arról, hogy a köztük élő zsidók Istentől megígért Messiást várnak. Most pedig Pál arra hivatkozik, hogy el is jött már, három évig tanított, szerette Ábrahám utódait, de a pogányokat is. Majd megölték, mint csalót, de feltámadt a harmadik napon, megjelent tanítványainak és sok száz embernek is egy alkalommal. A tudós Pál is találkozott vele, mert visszajött, hogy találkozzék vele, és hirdetője legyen itt is, a két Antiochiában. Antióchia az Orontes folyó mellett épült egy kis tengeröböl partján, szemben Tarzusszal, Pál szülővárosával. Itt alakult meg az első nevezetes keresztény közösség, ide hozta Sault Barnabás, innen indította őket a Szentlélek az első térítő útra. Itt néztek rájuk értő szemmel a jót kereső pogányok és nevezték el Krisztus követőit először krisztusi embereknek, magyarul keresztényeknek. A másik, a pizidiai Antióchia is fontos város, hiszen itt hallgatták a Ciprusról érkezett Pál beszédét, aminek szövege a második dávidi zsoltár, amelyet egy új szentírásfordítás
„messiási drámának” aposztrofál (Szent István Társulat 2011)„Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket? A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek, az Úr ellen és Fölkentje ellen. Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat. Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr. De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk: „Én szentelem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen” Az Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: A Fiam vagy, ma adtam neked életet. Kérd tőlem és örökségül adom neked népeket, birtokul a föld határait. Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted. Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket! Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, csókoljátok meg a lábát rettegéssel! Nehogy fölgerjedjen ellenetek, és elvesszetek az úton, ha hirtelen fellobban haragja. De boldogok mind, akik hozzád menekülnek” (Zsolt 2,1-12) „Krisztusunk, nagy Király, üdvözlégy ezerszer, Százezerszer!”(Ho 283,1)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése