Húsvét negyedik hete hétfő
„Idegen után pedig nem mennek”
Jézus a jó Pásztor. Amikor ezt a képet festi magáról a mi Urunk, Jézus Krisztus, ősi tájakat idéz, régmúlt időkbe vezet bennünket. Oda, ahol az emberek nem modern körülmények között éltek, hanem a füvet termő, többnyire kevés csapadékot látó, tehát emberpróbáló viszonyok közé. Oda, ahol az égbolt éppen olyan magasan feszült a puszták fölött, mint ma, de az ember úgy érezte magát alatta, mint amikor magára teríti lefekvéskor a paplant, és biztonság kedvéért jobbról is, balról is maga alá gyűri a két szegélyét. Az ég akkor még látható volt, és az ember, főként a pusztai, falusi ember istenadta biztos takarója volt. Jézus küldetését az Ószövetség kinyilatkoztatása készítette elő. Amikor a zsidók, mint választott nép, nemcsak bárányokat őriztek, hanem városokban éltek. Ő ehhez a pásztor-fogalomhoz irányítja tekintetüket, és a babiloni fogságban is ehhez a képhez fordítja hallgatói figyelmét. Ez a kép ad igazi magyarázatot Isten és gyermekei, az emberek viszonyáról.Isten mindig olyan marad, mint egy gondos, jó pásztor, aki mellett juhai boldogan élnek és biztonságban érzik magukat. Jézus kétezer éve mondotta magát jó Pásztornak, aki egységben tartja nyáját. Ő tudja kinyitni a közös ajtót. Aztán barátságosan beszól a közösségnek, örömmel szólnak neki vissza, mert ismerik a hangját. Ha elindul, a nyitott ajtón kivonul utána az egész nyáj. Követik, mert biztosan tudják, hogy a javukat akarja. Ha idegen próbálja megtenni ugyanezt, nem mennek utána a közösség tagjai. Jézus maga állapítja meg, hogy ezt az akkor is átvitt értelmű tanítást hallgatói nem értették meg. Jézus újra próbálja megértetni üzenetét: Ő egy óriási házhoz hasonlítja művét. Egyháznak nevezzük. Jézus az ajtó ehhez: az Úr kegyelme nyitja zárát. Beengedi és kiengedi. Jézus családját, míg munkája után jár, de a szellemiséget Jézus őrzi benne. Az Isten országát, az igazság és szeretet szellemiségét ő adja, ezzel szenteli meg nyája minden tevékenységét. És természetesen éberen vigyáz, ha az ellenség be akar lopakodni, hogy megrontsa Jézus bárányainak igaz lelkületét. Jézus átvitt értelműen, de igazán beszél: „Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen”. (9-10) Ezer éve Édesanyja látogatásával beköszöntött Jézus szellemisége őseink szellemi palotájába. Azóta Ő volt a legfőbb vezetőnk, jó Pásztorunk. Hatvan éve beszakították ezt az Ajtót, betelepedett a sátán szelleme, a hazugság és a gyűlölet. Ezt az állapotot két hete és tegnap hivatalosan berekesztette népünk túlnyomó többsége. Ezer éves boldog kapcsolatunk Jézussal is álljon vissza. Jézus szavait idézem: „Amikor mindegyiket kiengedi (hogy munkáját végezze), a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. Idegen után pedig nem mennek (többé), mert az idegen hangját nem ismerik”. (4-5) „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson” (10) Ha ez csak anyagi javainkra vonatkoznék, akkor is kár lenne. Ha a lelkünket rontja meg, az végzetes lenne. Nemzetünk halála. Isten mentsen.
„Idegen után pedig nem mennek”
Jézus a jó Pásztor. Amikor ezt a képet festi magáról a mi Urunk, Jézus Krisztus, ősi tájakat idéz, régmúlt időkbe vezet bennünket. Oda, ahol az emberek nem modern körülmények között éltek, hanem a füvet termő, többnyire kevés csapadékot látó, tehát emberpróbáló viszonyok közé. Oda, ahol az égbolt éppen olyan magasan feszült a puszták fölött, mint ma, de az ember úgy érezte magát alatta, mint amikor magára teríti lefekvéskor a paplant, és biztonság kedvéért jobbról is, balról is maga alá gyűri a két szegélyét. Az ég akkor még látható volt, és az ember, főként a pusztai, falusi ember istenadta biztos takarója volt. Jézus küldetését az Ószövetség kinyilatkoztatása készítette elő. Amikor a zsidók, mint választott nép, nemcsak bárányokat őriztek, hanem városokban éltek. Ő ehhez a pásztor-fogalomhoz irányítja tekintetüket, és a babiloni fogságban is ehhez a képhez fordítja hallgatói figyelmét. Ez a kép ad igazi magyarázatot Isten és gyermekei, az emberek viszonyáról.Isten mindig olyan marad, mint egy gondos, jó pásztor, aki mellett juhai boldogan élnek és biztonságban érzik magukat. Jézus kétezer éve mondotta magát jó Pásztornak, aki egységben tartja nyáját. Ő tudja kinyitni a közös ajtót. Aztán barátságosan beszól a közösségnek, örömmel szólnak neki vissza, mert ismerik a hangját. Ha elindul, a nyitott ajtón kivonul utána az egész nyáj. Követik, mert biztosan tudják, hogy a javukat akarja. Ha idegen próbálja megtenni ugyanezt, nem mennek utána a közösség tagjai. Jézus maga állapítja meg, hogy ezt az akkor is átvitt értelmű tanítást hallgatói nem értették meg. Jézus újra próbálja megértetni üzenetét: Ő egy óriási házhoz hasonlítja művét. Egyháznak nevezzük. Jézus az ajtó ehhez: az Úr kegyelme nyitja zárát. Beengedi és kiengedi. Jézus családját, míg munkája után jár, de a szellemiséget Jézus őrzi benne. Az Isten országát, az igazság és szeretet szellemiségét ő adja, ezzel szenteli meg nyája minden tevékenységét. És természetesen éberen vigyáz, ha az ellenség be akar lopakodni, hogy megrontsa Jézus bárányainak igaz lelkületét. Jézus átvitt értelműen, de igazán beszél: „Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen”. (9-10) Ezer éve Édesanyja látogatásával beköszöntött Jézus szellemisége őseink szellemi palotájába. Azóta Ő volt a legfőbb vezetőnk, jó Pásztorunk. Hatvan éve beszakították ezt az Ajtót, betelepedett a sátán szelleme, a hazugság és a gyűlölet. Ezt az állapotot két hete és tegnap hivatalosan berekesztette népünk túlnyomó többsége. Ezer éves boldog kapcsolatunk Jézussal is álljon vissza. Jézus szavait idézem: „Amikor mindegyiket kiengedi (hogy munkáját végezze), a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. Idegen után pedig nem mennek (többé), mert az idegen hangját nem ismerik”. (4-5) „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson” (10) Ha ez csak anyagi javainkra vonatkoznék, akkor is kár lenne. Ha a lelkünket rontja meg, az végzetes lenne. Nemzetünk halála. Isten mentsen.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése