Nagy Szent Vazul püspöknek „A Szentlélekről” írt
könyvéből
(Cap. 15, 35-36: PG 32, 130-131)
A Lélek éltet
Az Úr, aki életünket elrendezi, a keresztség
szövetségét kötötte velünk, amely a halált is és az életet is jelzi: a halál
szerepét tölti be a víz, a Lélek pedig az élet zálogát adja. Ezért tehát
világos előttünk, amit keresünk, hogy miért lett összekapcsolva a víz és a
Szentlélek. Mivel a keresztségnek kettős célja van, tudniillik: hogy egyrészt
megszűnjék létezni a bűn teste, nehogy később halált teremjen, másrészt pedig,
hogy a Léleknek éljen, és gyümölcsöt hozzon a megszentelődésben: a víz
jelképezi a halált, amikor sírként magába fogadja a testet, a Lélek pedig
éltető erejét árasztja, a bűn halálából megújítja lelkünket az eredeti életre.
Ez tehát a vízből és Szentlélekből való újjászületés; a halál a vízben
történik, életünket pedig a Szentlélek adja.
A három alámerítéssel és az azonos számú imádsággal jön létre a keresztség nagy misztériuma úgy, hogy kifejezze a halál képét, és a megkereszteltek az istenismeret elnyerésével megvilágosítsák lelküket, így ami kegyelem a keresztvízben van, nem a víz természetes erejéből fakad, hanem a Szentlélek jelenlétéből. A keresztség ugyanis nem a test szennyének lemosása, hanem a jó lelkiismeret könyörgése Istenhez. A feltámadásból fakadó életre készít elő bennünket az Úr, amikor az evangéliumi életforma teljességét állítja elénk: ne legyünk haragvók, viseljük el a megbántásokat, legyünk tiszták a szenvedélyek vágyától, erkölcsi életünk legyen mentes a pénzhajhászástól, és előírja, hogy mindazt, amivel természete szerint rendelkezik a világ, a lélekből fakadó ösztönzésnek megfelelően használjuk fel.
A Szentlélek által kerülünk vissza a paradicsomba, általa emelkedhetünk fel a mennyek országába, általa lehetünk újra Isten fogadott gyermekeivé; általa kapjuk a bizalmat, hogy Atyánknak szólíthassuk az Istent, neki köszönhetjük, hogy Krisztus kegyelmének részesei lehetünk, hogy a világosság gyermekeinek hívnak minket, hogy részünk lesz az örök dicsőségben, és hogy röviden mondjam: a Szentlélek által élünk minden áldás teljességében mind ezen a világon, mind az eljövendőben. A megígért javak szépségét mintegy tükörben szemléljük, és hittel reméljük, hogy e javakat majd élvezni is fogjuk, amelyek olyanok, mintha már jelen is lennének.
S ha ilyen a foglaló, milyen az egész? És ha ilyen fönséges a kezdet, milyen lesz akkor az egész beteljesedés?
A három alámerítéssel és az azonos számú imádsággal jön létre a keresztség nagy misztériuma úgy, hogy kifejezze a halál képét, és a megkereszteltek az istenismeret elnyerésével megvilágosítsák lelküket, így ami kegyelem a keresztvízben van, nem a víz természetes erejéből fakad, hanem a Szentlélek jelenlétéből. A keresztség ugyanis nem a test szennyének lemosása, hanem a jó lelkiismeret könyörgése Istenhez. A feltámadásból fakadó életre készít elő bennünket az Úr, amikor az evangéliumi életforma teljességét állítja elénk: ne legyünk haragvók, viseljük el a megbántásokat, legyünk tiszták a szenvedélyek vágyától, erkölcsi életünk legyen mentes a pénzhajhászástól, és előírja, hogy mindazt, amivel természete szerint rendelkezik a világ, a lélekből fakadó ösztönzésnek megfelelően használjuk fel.
A Szentlélek által kerülünk vissza a paradicsomba, általa emelkedhetünk fel a mennyek országába, általa lehetünk újra Isten fogadott gyermekeivé; általa kapjuk a bizalmat, hogy Atyánknak szólíthassuk az Istent, neki köszönhetjük, hogy Krisztus kegyelmének részesei lehetünk, hogy a világosság gyermekeinek hívnak minket, hogy részünk lesz az örök dicsőségben, és hogy röviden mondjam: a Szentlélek által élünk minden áldás teljességében mind ezen a világon, mind az eljövendőben. A megígért javak szépségét mintegy tükörben szemléljük, és hittel reméljük, hogy e javakat majd élvezni is fogjuk, amelyek olyanok, mintha már jelen is lennének.
S ha ilyen a foglaló, milyen az egész? És ha ilyen fönséges a kezdet, milyen lesz akkor az egész beteljesedés?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése