Húsvét második hete csütörtök
„Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó”
„Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi, és a földről beszél”Jézus Nikodémusnak mindjárt a találkozásuk elején olyan fogalmakat említ meg, amelyeket az idős férfi nem ismer. Nikodémus azért ment Jézushoz, mert hallotta beszédeit Istenről, jóságról, szeretetről, látta cselekedeteit, amelyek földi okokkal meg nem magyarázhatók. Látott régebben is betegeket, akik orvoshoz mentek. Az orvos megvizsgálta a beteget, vagy felismerte a bajt, vagy nem. Ha felismerte, és volt a gyógyításra alkalmas gyógyszere, alkalmazni kezdte. Vagy gyógyult a beteg, vagy nem. Földi baj, földi orvosság. Vagy hat, vagy nem. Jézus azonban nem vizsgált meg senkit, aki betegségére gyógyulást kért tőle. Jézus minden segédeszköz nélkül rögtön tudta, mi a baj, azonnal érintéssel vagy a nélkül, szóval vagy a nélkül egészségessé tette. A figyelő öreg farizeus gondolkodni kezdett: miért tudja ezt tenni? A tanítása –gondolta – lényegében olyan, mint Mózesé és a prófétáké, csak sokkal tökéletesebb. Mózes és a próféták beszélnek Istenről és dolgairól, életéről, hatalmáról pedig közvetlen ismeretük nincs, de Isten rendkívüli jellel igazolja a mondottakat. Isten hatalmasabb nálad, fáraó, engedelmeskedj neki! Nem? A tíz eget-földet megrengető csapás végül is meggyőzte a fáraót. (Kiv 5-6) Jézus mindezt úgy teszi, mint aki maga is Úr. Jézus próbálja Nikodémust gondolkodásra bírni: ezért mondja neki az újjászületés fogalmát, a földiről az égnek életére kell születni újból (3,3-6); a szél példájával (8-9); ennek a magasabb életnek és gondolkodásnak a lehetőségét a mennyből lejövő Messiás adja meg (13-14) Azután új gondolatokkal készteti erre: „Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi, és a földről beszél. Aki a mennyből jön, feljebbvaló mindenkinél. Arról tanúskodik, amit látott és hallott, de a tanúságát senki sem fogadja el. Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó. Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta” (31-36) Jézus az öreg farizeusnak megfogalmazta küldetését. A Lélek nem áradt szűkmarkúan az Ószövetség egyik megöregedett, hűséges képviselőjére. Már az óriási eredménye volt Jézus beszédeinek, gyógyításainak, hogy sokak lelkében elevenítő talajra hullottak az égből hozott üzenetek. A főpap és sok farizeus nem fogadta el Jézust Messiásnak, hanem halálra ítélték, mint istenkáromlót. Nikodémus és barátja, Arimateai József nem volt ott ezen a gyűlésen, meg sem hívták őket. A keresztre feszítést azonban végignézték, és Jézusnak istenemberi holttestét József kérte el és kapta meg Pilátustól, hogy eltemesse.Közben
Nikodémus, aki először éjszaka ment hozzá, mirrha és áloe keveréket hozott körülbelül száz fontot.Fogták tehát Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsruhába göngyölték, ahogy a zsidóknál temetni szokás” (Jn 19,38-42) Az a közelben lévő sír a hagyomány szerint Arimateai Józsefé volt. Talán ők ketten –a Szűzanyán kívül-, nem vesztették Jézusba vetett hitüket. A Torinó-i lepel örökös tanújuk.
„Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó”
„Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi, és a földről beszél”Jézus Nikodémusnak mindjárt a találkozásuk elején olyan fogalmakat említ meg, amelyeket az idős férfi nem ismer. Nikodémus azért ment Jézushoz, mert hallotta beszédeit Istenről, jóságról, szeretetről, látta cselekedeteit, amelyek földi okokkal meg nem magyarázhatók. Látott régebben is betegeket, akik orvoshoz mentek. Az orvos megvizsgálta a beteget, vagy felismerte a bajt, vagy nem. Ha felismerte, és volt a gyógyításra alkalmas gyógyszere, alkalmazni kezdte. Vagy gyógyult a beteg, vagy nem. Földi baj, földi orvosság. Vagy hat, vagy nem. Jézus azonban nem vizsgált meg senkit, aki betegségére gyógyulást kért tőle. Jézus minden segédeszköz nélkül rögtön tudta, mi a baj, azonnal érintéssel vagy a nélkül, szóval vagy a nélkül egészségessé tette. A figyelő öreg farizeus gondolkodni kezdett: miért tudja ezt tenni? A tanítása –gondolta – lényegében olyan, mint Mózesé és a prófétáké, csak sokkal tökéletesebb. Mózes és a próféták beszélnek Istenről és dolgairól, életéről, hatalmáról pedig közvetlen ismeretük nincs, de Isten rendkívüli jellel igazolja a mondottakat. Isten hatalmasabb nálad, fáraó, engedelmeskedj neki! Nem? A tíz eget-földet megrengető csapás végül is meggyőzte a fáraót. (Kiv 5-6) Jézus mindezt úgy teszi, mint aki maga is Úr. Jézus próbálja Nikodémust gondolkodásra bírni: ezért mondja neki az újjászületés fogalmát, a földiről az égnek életére kell születni újból (3,3-6); a szél példájával (8-9); ennek a magasabb életnek és gondolkodásnak a lehetőségét a mennyből lejövő Messiás adja meg (13-14) Azután új gondolatokkal készteti erre: „Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi, és a földről beszél. Aki a mennyből jön, feljebbvaló mindenkinél. Arról tanúskodik, amit látott és hallott, de a tanúságát senki sem fogadja el. Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó. Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta” (31-36) Jézus az öreg farizeusnak megfogalmazta küldetését. A Lélek nem áradt szűkmarkúan az Ószövetség egyik megöregedett, hűséges képviselőjére. Már az óriási eredménye volt Jézus beszédeinek, gyógyításainak, hogy sokak lelkében elevenítő talajra hullottak az égből hozott üzenetek. A főpap és sok farizeus nem fogadta el Jézust Messiásnak, hanem halálra ítélték, mint istenkáromlót. Nikodémus és barátja, Arimateai József nem volt ott ezen a gyűlésen, meg sem hívták őket. A keresztre feszítést azonban végignézték, és Jézusnak istenemberi holttestét József kérte el és kapta meg Pilátustól, hogy eltemesse.Közben
Nikodémus, aki először éjszaka ment hozzá, mirrha és áloe keveréket hozott körülbelül száz fontot.Fogták tehát Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsruhába göngyölték, ahogy a zsidóknál temetni szokás” (Jn 19,38-42) Az a közelben lévő sír a hagyomány szerint Arimateai Józsefé volt. Talán ők ketten –a Szűzanyán kívül-, nem vesztették Jézusba vetett hitüket. A Torinó-i lepel örökös tanújuk.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése