2014. április 28., hétfő

Húsvét második hete hétfő



Húsvét második hete hétfő

ApCsel 4,23-31; Jn 3,1-8

„ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten országát”

A jó öreg Nikodémus felfigyelt az új Rabbira, aki a környékén hirdeti az Isten országát. Ő a zsidók egyik főembere volt, társadalmi rangja farizeus. A farizeusok jámbor, istenfélő emberek voltak és gazdagok. Hittek Istenben, imádkoztak rendszeresen, böjtöltek is a szokás szerint. Pontosan fizették az egyházi adót és a vagyonuk után járó tizedet. A nép tisztelte őket. Hitték, hogy az embernek nemcsak anyagi teste, hanem szellemi lelke is van. Ez a lélek a halál után megmarad, bár eltávozik a testből, és eljut a pokol tornácára, amíg el nem jön a földre a Megváltó, aki kiszabadítja a pokol tornácáról a hívő lelkeket, magával viszi majd a mennyei boldogságba, ha megvalósítja a megváltást, és visszamegy a mennybe. Nem mert nappal Jézushoz menni, elbeszélgetni vele, mert félt a többi zsidótól, Jézus ugyanis nem járt a rabbik iskolájába, tehát nem lehet tudni, mit vall az Isten dolgairól. Volt ugyanis egy másik zsidó közösség, mai fogalmak szerint párt, akik elfogadták Isten létét, de a lélek szellemi voltát, halál utáni örök életét nem. Materialisták voltak. Nem hittek a lélek szellemi voltában, az örök életben. A matéria, az anyag, jelesül a pénz érdekelte őket. Ezért harcban álltak a farizeusokkal. Nikodémus félelmének volt más forrása is. A nép egy része felfigyelt Jézus tanítására és csodáira. Még nem bizonyossággal, de azért elég egyértelműen emlegették, hogy a názáreti mester esetleg még a Messiás is lehet. Nikodémus minden esetre óvatos volt, és csak éjszaka kereste fel Jézust. Szimpátiáját azonnal felfedte: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a jeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten”. (Jn 3,2) Jézus ezt a logikus következtetést szívesen hallgatja. Nikodémus logikusan gondolkodik. De ez még nem azt jelenti, hogy Nikodémus maga is várja az Isten országának hamarosan bekövetkező eljövetelét. Gondoljunk arra, hogy Jézus első beszédében, amelyet Márk evangéliuma említ, így nyilatkozik a zsidóknak: „Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. (Mk 1,14) a zsidók tehát várták az Isten országát, az Ő uralmát, ha egészen pontos fogalmuk nem is volt annak mibenlétéről. A tartsatok bűnbánatot kifejezés náluk azt jelentette, hogy forduljatok egész lélekkel Isten felé. Az evangéliumban hinni pedig így értendő: az én örömhírem boldogít, ebben kell hinni. Jézus ezt válaszolja Nikodémusnak: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten országát. Nikodémus megkérdezte: Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be anyja méhébe, hogy megszülessék?” (3-4) Az öreg zsidónak nem volt a születésről kész fogalma, csak tapasztalata az emberi és állati születésről. A születés fogalma tágabb ennél: A születésben élő származik élőtől a természet hasonlóságára”. Jézus mondja is rögtön: „Ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába”.(5) Isten képmására kell újjászületni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése